Német- Francia- és Angolországi úti jegyzetek

Német- Francia- és Angolországi úti jegyzetek

A reformkor legkiemelkedőbb útleírása, Irinyi József (1822–1859) Német- francia- és angolországi uti jegyzetek című könyve külföldön, Halléban jelent meg 1846-ban. Idehaza a cenzúra miatt nem kerülhetett kiadásra. Irinyi, a centralista politikus, a Pesti Hírlap külpolitikai rovatvezetője, a márciusi ifjúság későbbi vezéralakja, a tizenkét pont megfogalmazója, húszéves korában, 1842 tavaszán utazott el nyugatra. Egy évet töltött el a műve címében megnevezett országokban, és mint a polgári demokrácia meggyőződéses híve s a polgárosult, központi államigazgatás egyik első hirdetője érkezett haza. A centralistáktól abban különbözik, hogy demokratizmusa radikálisabb Eötvösénél, Szalayénál, továbbá Irinyi a nemzeti függetlenség kérdésében Kossuth álláspontján állott, s vállalta 1849-ben a trónfosztást is. Irinyit az ellenzék mindkét fő csoportja a magáénak számíthatta. Műve voltaképp nem útleírás, hanem politikai cikkek, nagyobb tanulmányok gyűjteménye (A népnevelésről, A pártok állása Franciaországban, Az időszaki sajtóról ... stb.) Nem azt akarta leírni, amit látott, hanem amit gondolt: nem beszámol tehát, hanem értekezik, meditál, elemez. Utazási élmények helyett politikai körképet ad az egykorú Európáról, behatóan ismerteti az akkori német, francia, angol társadalmi helyzetet.

A demokratikus, sőt forradalmi eszméknek valóságos tárháza ez a könyv. Az Irodalmi Őr egykorú kritikája szerint munkája "annyi szokatlan, bátor, új, gyökeres eszmét s nézetet foglal magában, hogy az ilyenhez nálunk nem szokott olvasó szinte belefárad ... Szerzőtől genialitást, élességet, praecisiót megtagadni nem lehet".

 

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!