Hátraarc

Hátraarc

"Idegen helyen ébredve az ember föltérképezi környezetét: itt a fal, amott az ablak, a kinti sötétet időnként villamok fénye töri meg…” – "A hófehér halottaskocsi megindult a határ felé, negyvenhatban, Mikulás napján, déltájban.” Ezek Thassy Jenő Hátraarc című memoárkötetének kezdő, illetve záró sorai. Amit pedig keretbe foglalnak, méghozzá oly módon, hogy a könyv első mondata a kötet lezárása után szinte visszatérő zenei motívumra emlékeztetően lehet majd egy következő memoár kezdő passzusa is, az két végzetes esztendő, 1945 és 1946 története, melynek végén Thassy Jenő a "halottaskocsi” egyik utasaként arra kényszerült, hogy a születése óta "veszélyes vidékről” "hátraarccal” távozzon. Thassy pontosan öt évtizeddel később emlékiratai első kötetével, a Veszélyes vidékkel íróként tért vissza Magyarországra. 1999-ben pedig már műve folytatását adta az olvasók kezébe. A Veszélyes vidék ugyanis tulajdonképpen még szerzőjének születése előtt, 1919 őszén kezdődik Dél-Magyarországon, a trianoni határok megvonása előtt. A szerző történelmi magyar családok közé tartozó földbirtokos apját négyéves bátyjával együtt garázdálkodó szerb katonák megölik, az ugyancsak megsebesített, második gyermekét váró anya azonban szinte csodával határos módon életben marad. Ez Thassy Jenő születésének nem mindennapi előtörténete...

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!