A normalitás tébolya

A normalitás tébolya

A realizmus mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról
Arno Gruen könyvében kimutatta, hogy az erőszak és az embertelenség miként jön létre az ember bensőjében, és hogy társadalmunk élete is miként rendezkedett be arra, hogy az élettel ellenséges cselekvés uralkodó tébolya a valóságnak megfelelő viselkedés köpönyegét viselje.Sokan törték már a fejüket a világban lakozó gonoszról, és a lélektan is különféle elméleteket dolgozott ki az emberi destruktivitás magyarázatára. Ritkán esett azonban meg, hogy valaki olyan következetességgel tárta volna föl e destruktivitás okait, mint tette ezt Arno Gruen, aki kimutatta, hogy az erőszak és az embertelenség miként jön létre az ember bensőjében, és hogy társadalmunk élete is miként rendezkedett be arra, hogy az élettel ellenséges cselekvés uralkodó tébolya a valóságnak megfelelő viselkedés köpönyegét viselje. Gruen ráirányítja a figyelmünket, hogy az emberi destruktivitás nem egyszerűen a rosszra való képesség. Ellenkezőleg: egy olyan hiány következménye, amelyet e minőségében föl sem ismerünk. Ott, ahol elvész annak képessége, hogy észleljük saját érzéseinket, és ahol helyére az öngyűlölet lép, megsemmisül a valódi együttérzés és az igazi átélés képessége is. A normalitás tébolya című könyvében Gruen az emberi destruktivitást tárja fel, amely sokkalta gyakrabban ver gyökeret a vélt emberbarátiság és a rendteremtő ész mögött, mintsem az számunkra világos lenne. Lenyűgöző a példák sokasága, amellyel érvelését alátámasztja: szerepelnek köztük a Harmadik Birodalom és a vietnámi háború felfoghatatlan eseményei. Gruen meggyőző módon bizonyítja, hogy ott, ahol a belső és a külső világ nem alkot egységet, nem lehet szó felelősségteljes magatartásról és igaz emberségről.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!