A reménység emlékiratai I. - Az újjászületés 1958-1962

A reménység emlékiratai 1. – Az újjászületés 1958-1962

Charles de Gaulle tábornok Franciaország legújabb kori történelmének meghatározó személyisége volt; az ő vezetésével alakult meg a német megszállás idején a Szabad Franciaország felszabadító mozgalom (1940), később pedig - elnöksége idején - ő kezdeményezte azokat a társadalmi és politikai reformokat, amelyek elindították Franciaország modern kori fejlődését. Az ellenállás éveit Háborús emlékirataiban idézte föl, a társadalmi modernizálás küzdelmeiről pedig A reménység emlékiratai című háromkötetesre tervezett visszaemlékezésben kívánt beszámolni. Az emlékiratokból azonban (az elnök halála miatt) csak az első rész készült el, amelyet magyar fordításban most a hazai közönség is kézbe vehet. A klasszikus visszaemlékezés stílusában megírt emlékirat Franciaország nagyhatalmi rangjának újbóli megszilárdulásától - az 50-es évek második felétől - taglalja az eseményeket, úgy, ahogyan azt a tábornok át- és megélte. A visszaemlékezés az intézményekről szóló áttekintéssel kezdődik és az államfői hatalom leírásával zárul. E kettő keretében ismerhetjük meg a francia alkotmányozási folyamat és a választási rendszer sajátosságait; a IV. Köztársaság modernizálása érdekében tett erőfeszítéseket; az intézmények rendeltetésének rögzítését az állami egység megtartásáért; a francia gazdaság megtorpanásának felszámolását; és a kényes európai (hatalmi) egyensúly stabilizálásáért folytatott diplomáciai tárgyalásokat. Külön fejezetben taglalja az algériai kérdés vitatott lezárását, amelyben nyilvánvalóan az önigazolás szándékával minősíti az eviani egyezményeket az államérdeknek megfelelő döntésként. A reménység emlékiratai nem objektív történet sem Franciaország, sem pedig Európa vonatkozásában; a de Gaulle által is alakított történelem gaulle-ista értelmezése, amely stílusa, értékítéletei, elemzései és szereplői okán lebilincselő olvasmány.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!