Sade

Sade

Sade, a Szodoma szerzője inkább az életét kockáztatja, semhogy elfogadja a vérpad terrorját. Szigorúan elválasztja a libertinizmus fantáziaszínpadát - ahol mindent szabad, a kegyetlenség pedig az élvezet nélkülözhetetlen hozzávalója - a világ többi részétől - és az önéletrajzi síktól (ezért marad titokzatos író)... Ha úgy olvassuk Sade-ot, hogy figyelmen kívül hagyjuk az irodalom szabadságát, öntörvényűségét, és ha nem tartjuk folytonosan szem előtt a gondolatmenetek erotikus irányultságát, akkor az élvezés bűvkörében mozgó észjárása alapján gonosztevőnek látjuk és akként is ítéljük el. A Márkira rótt aránytalanul nagy büntetés kétségkívül arra a kézenfekvő következtetésre csábít, hogy bűnös volt - mintha igaz volna, hogy ha valaki minden kormányzat alatt ilyen súlyos büntetésekben részesült, akkor meg is érdemelte (holott Gille de Rais-vel ellentétben, akivel már kortársai is egy kalap alá akarják venni, az ő kicsapongásaiban nyoma sem volt gyilkosságnak) - mintha a tintával készült bűnökből valódi vér csöpögne.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!