A követek titka - Holbein és a reneszánsz világa

A követek titka

A kötetet kitöltő impozáns tanulmány keretében a szerző kísérletet tesz arra, hogy megfejtse Holbein A követek című világhírű festményének titkát. Mindenekelőtt arra figyelmezteti az olvasót, hogy a képben rejlő allegória sokkal rafináltabb és szövevényesebb, mint korábban hitték. Azonfelül egy közel ötszáz éves kép esetén könnyen megtéveszthet bennünket saját szemléletünk, ha elfelejtkezünk a történelmi kontextusról. Bármilyen kép, műalkotás vagy irodalmi szöveg egészen másként hat ránk, mint a kortársakra, ezért lényeges, hogy képesek legyünk a korabeli emberek szemével látni. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azokat a hiedelmeket, amelyek a korabeli művelt közönség számára közhelynek számítottak. E korszakban a művészetek és a tudományok, akárcsak a hétköznapi élet sarkköve a vallás volt, Holbein képének tárgya is ez. Az már azonban egészen különleges, ahogyan Holbein a témát a csillagászat, a geometria, az optika és a különböző okkult tudományok segítségével megjelenítette. Az egész festmény egy enigma, egy mesterien kódolt jelképlabirintus, melynek bejáratául a követek lábánál látható elnyújtott koponya szolgál. Ez az első látásra azonosíthatatlan tárgy, akárcsak a háttérben látható lant elpattant húrja megzavarja a látszólagos rendet, a dolgok naturálisan megjelenített tiszta egyértelműségét. Más nézőpontból azonban egy másik, igazabb, mélyebb valóságba vezetnek. John North ezen a labirintuson bámulatos műveltséggel, izgalmas okfejtések során át vezeti végig az olvasót, a festmény minden apró részletét szemügyre véve: a félig rejtett koponyát, a padlót, a kompozícióba rejtett két hatágú csillagot, a háttérben látható műszerekről leolvasható huszonhetes számot, mely a szent hármas harmadik hatványa, a látó- és hallóvonalakat, továbbá a képbe rejtett horoszkópot. A szerző hangsúlyozza, hogy a festmény különleges alkalomra készült: az első nagypéntek legvigasztalanabb pillanatának megörökítésére. Ugyanakkor 1533 megfelelő pillanatát, tehát nagypéntek délutánját is megörökíti, amint az adott időpont csillagászati konstellációjára történő bonyolult utalásokból kiolvasható. Az ötletet North szerint Chaucertől vette Holbein, pontosabban Holbein, William Thynne, Chaucer első szakértője, Sir Brian Tuke, művelt királyi tisztviselő és Nicolaus Kratzer csillagász, akik a királyi udvar vonzásában ismerték meg egymást. A szerző igen alaposan argumentálja azt a feltevését, miszerint a négy férfi közösen tervezte meg a képet, ami természetesen nem vonja kétségbe Holbein végső felelősségét, a megvalósítás mögött rejlő zsenialitását". A színes táblákkal, ábrákkal, rajzokkal, bibliográfiával, valamint név- és tárgymutatóval kiegészülő színvonalas kiadvány izgalmas szellemi kaland is egyben.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!