A mai élet erkölcse

A mai élet erkölcse

A világháború előtti és alatti években, a demokrácia és a demokratikus rendszerek válsága, az új diktatúrák, s az őket kísérő, szinte elsöprő erejű antihumánus áramlatok közepette, Prohászka egyensúlykereső hanyatláselmélete egyre élesebb kultúra- és erkölcskritikai színezetet vett fel, növekvő kételyek kezdték ki a kiút lehetőségébe vetett reményeit, s gondolatvilágát mind sötétebb pesszimizmusba fordították. Erről tanúskodott 1944-ben megjelent, de terjesztésre hivatalosan csak 1945-ben bocsátott átfogó erkölcskritikai munkája, A mai élet erkölcse, melyet Prohászka, nem alaptalanul, saját “ellenállási művének” tekintett. A könyvben kora, az első világháború utáni kor teljes erkölcsi talajvesztettségét, a humánum összeomlását, a gyűlölet erkölcsének eluralkodását mutatta ki az élet szinte minden területén. Az erényesség mint emberi érték megtagadása, az életvitel sekélyessége, az élményéhség, a nemi élet erkölcstelen szabadossága, a nők démoni agresszivitása stb. mutatja szerinte a társadalom nagy átlaga erkölcsi züllésének a mélységét. A gyűlölet erkölcse kiterjedt a politikai erkölcsre is: bizonyítja ezt az eredetileg a felvilágosodás eszméire épülő első nagy társadalmi ellenhatás, a szocialista eszmekör beszűkülése, a baloldali forradalmi kísérletek negatív szerepe, a tömegdemokráciák kulturális elvadulása; az “új irracionális hullámok” sem megoldást hozó, hanem inkább zavart növelő hatása, s nem utolsó sorban az egyén erkölcsi felelősségét kiiktató fasiszta “kollektivizmus” és fajelmélet embertelensége. S Prohászka tudta, hogy e szinte pokoli mélységből csak halvány kivezető utakat tud mutatni: a vallásosság (és az egyház) erejének bizonyos fokú növekedését az első világháború után, a francia–olasz neokatolicizmus (Claudel, Péguy, Papini) hatását (a protestáns teológia egzisztencialista iránya szerinte nem segíti a gyógyulást, inkább a protestáns “pietizmus” játszhat ösztönző szerepet); ateista oldalon az erkölcsi hanyatlással “heroikusan” szembeforduló kevesek munkáját, akik ugyan pl. Nietzsche “illúziótlan heroizmusából” megváltást nem olvashatnak ki, de legalább a bajok bátor és kendőzetlen megismerésére törekednek, így emelkednek a gyűlölet erkölcse fölé.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!