Harry Potter és a filozófia (Roxforti tananyag mugliknak)

Harry Potter és a filozófia (Roxforti tananyag mugliknak)

Az elmúlt években a popkultúra szinte természetes velejárói lettek az ikonikus regényeket, filmeket vagy sorozatokat a filozófia szemszögéből megközelítő tanulmánykötetek (lásd: Dr. House és a filozófia, Lost és a filozófia).

Ez bármennyire modern jelenségnek tűnik, valójában évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak, hiszen annak idején pontosan ilyen filozófiai boncolgatásoknak vetették alá a Gyűrűk urát vagy a Narnia krónikáit. A Harry Potter és a filozófia című, a sorban már a negyedik esszékötet is ezen elődök nyomdokaiban jár, de hatalmas előnye, hogy szerzői több humorral, mint komolysággal tekintenek esszéik tárgyára. Mert valóban nehéz még olvasóként is komolyan venni első pillantásra az olyan címeket, mint például: „Roxforti nevelés: a jó, a rossz és a csúf” vagy „Miért választja Harry és Szókratész a halált?”
 
Az esszék viszont csak első blikkre tűnnek komikusnak, a J. K. Rowling által teremtett mesevilág ugyanis kellően összetett, lebilincselő és szimbólumokkal teli ahhoz, hogy olyan kérdéseket feszegessünk ezzel kapcsolatban, amit már Arisztotelész, Szókratész vagy Platón is feltett. A szövegek olvasásának igazi öröme ezen a ponton lép be – egyrészt érezhető, hogy a potterológus szerzők számára a Harry Potter filozófiai dimenzióinak feltárása igazi ujjgyakorlat, másrészt pedig a legszórakoztatóbb módon hozzák közelebb az olvasóhoz a filozófia szeretetét.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!