'Sehol világ, csak belül' (Rainer Maria Rilke duinói elégiái)

’Sehol világ, csak belül…’ Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról

Jelen vizsgálódások szerzője részéről nem szükséges különösebb képzelőerő ahhoz, hog megjelenjen előtte, miként fognak viszonyulni az e helyütt Rilke gondolatairól mondottakhoz azok, akik a költőt vallási igazságok kinyilvánítójaként tisztelik - vagy legalábbis úgy vélik, hogy a költészet önmagában illetve történelmi feltételeinek figyelembevételével értelmezendő, igazságtartalma azonban végképp nem kutatható. Ám korunkban a megkülönböztetés képessége a szellem emberei körében is olyannyira eltompult, hogy valakinek mégis vállalnia kell a hálátlan feladatot - annak árán is, hogy egyesek szakszerűtlennek, mások művészietlennek bélyegzik majd, és általánosan "megrögzült elképzelésekhez kötődőnek" fogják nyilvánítani.

A XX. század egyik legkiemelkedőbb katolikus gondolkodója volt Romano Guardini. Olyan keresztény humanistának nevezte őt kortársa, Karl Rahner, aki a katolikusokat a maguk "intellektuális és kulturális gettójából" kivezette a kor valóságába. Guardini munkásságának öt területét nevezte meg Rahner: a liturgikus mozgalom vezető személyisége volt, aki nagymértékben hozzájárult az egyház istentiszteletének elevenné tételéhez, teológusként szakított a skolasztikus megközelítéssel, és a személyes emberi lét sürgető kérdéseit választotta kiindulópontjául, bibliamagyarázóként az isteni Ige titkait kutatta, vallásfenomenológusként többek között a szabadság és a közösség elemzésével feltárta az antropológia "örök kérdéseit", s végül írók és költők értelmezőjeként is arra tanított, "hogyan éljünk úgy egy pluralista világban, hogy ne váljunk relativistává", és miként "hirdessük az evangéliumok üzenetét úgy, hogy az ne legyen eleve érthetetlen az egyházon kívül élőknek".

Magyar nyelven már eddig is olvasható volt Guardini néhány könyve, de életművének utolsóként említett területe, az európai szellemtörténet kiemelkedő munkáinak keresztény értelmezése teljességgel ismeretlen a hazai nagyközönség előtt.

Guardini az 1920-as években a berlini egyetemen a "katolikus vallásfilozófia és világnézet" professzora lett. E tevékenysége során egyebek mellett "vallási, filozófiai vagy költői szövegek és alakok értelmezését" végezte.

A berlini előadásokon és szemináriumokon elhangzottak nyomán jöttek létre Guardini szellemtörténeti monográfiái Szókratészről, Szent Ágostonról, Dantéról, Pascalról, Hölderlinről, Dosztojevszkijről, valamint Rainer Maria RilkeDuinói elégiáiról. Ez utóbbi az a kötet, amely révén most a magyar olvasók is megismerkedhetnek Guardini sajátos értelmezéseivel, amelyeket sok vita és kritika kísért, s amelyekkel kapcsolatban maga a szerző is elismerte, hogy a keresztény értelmezés számos tekintetben bizonytalan terület, megfontoltságot és elővigyázatosságot igényel, s többször hangsúlyozta, hogy lehetséges, itt-ott téves megoldásokra jutott. Guardini szellemtörténeti monográfiái ezzel együtt - mint említettük - korszakhatárt jelentenek a katolikus gondolkodásban, s e minőségükben jelenlétük igencsak indokolt a hazai keresztény kultúra területén.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!