Adó és két garas

Adó és két garas

1842. augusztus 24-én megérte a Lánchíd alapkövét a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették. Széchenyi Istvánt 1828 óta folyton foglalkoztatta ennek terve, levelezett s utazott ez ügyben: egy év múlva készen volt a tervrajz, s azt 1832-ben Pest városa is elfogadta. Andrássy György gróffal együtt e végett tett angliai utazásáról írt jelentését nyomtatásban is kiadta. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, mivel az általános fizetés elvét is összekötötte vele, ez pedig rést tört a nemesi kiváltságokon. Ugyanilyen tárgyúak Adó és két garas és Magyarország kiváltságos lakósihoz című röpiratai. Metternich - hosszas rábeszélésre - meghívta Széchenyit a szervezendő közlekedési osztály élére. A főbaj az volt, hogy pénzt nem adtak rendelkezésére. Hatmillió forintot kért, és egymilliót helyeztek neki kilátásba. Kétgarasos adóterve, még mielőtt hivatalt vállalt volna, az országgyűlés mindkét táblájának szűkkeblűsége folytán elbukott. Széchenyi indítványa szerint a holdanként két garas adóból, melyet a nemesek is fizettek volna, mintegy hatmillió forintra lehetett volna számítani. Erre az összegre egy 100 milliós hitelműveletet akart alapítani. A 100 millióból 80 milliót szánt vasutakra, a többit más közlekedési célokra. Ez az elég szerény terv is elbukott, pedig az a kétgarasos adó nem is volt állandó adónak tervezve, hanem csak 35 évig kellett volna azt fizetni. Ennyi idő alatt lett volna ugyanis a fölveendő 100 milliós kölcsön letörlesztve. A rendek a 35 éven át fizetendő 6 1/2 milliót csupán 4 éven át fizetni kötelezett 2 1/2 millióra redukálták. A két kamara hosszas meddő küzdelme után az egész terv a lomtárba került...

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!