Arenas movedizas / La hija de Rappaccini / Futóhomok / Rappaccin

Arenas movedizas / La hija de Rappaccini Futóhomok / Rappaccini lánya

Először találkozhat a magyar olvasó a Nobel-díjas mexikói költő és esszéíró, Octavio Paz lírai prózájának gyűjteményével. A kötetben szereplő mindkét mű a vers és próza határán született. A Futóhomok költői kisprózái Octavio Paz párizsi, szürrealista korszakából valók, amikor a költő - André Breton meghívására - rendszeres résztvevője volt a szürrealisták összejöveteleinek. A szürrealista költészet 1964-ben kiadott reprezentatív antológiájában Octavio Paz szerepel egyetlenként a nem francia nyelvű költők közül. A kötet másik darabja a Rappaccini lánya, ez a García Lorca-i színházat idéző poétikus színmű, egy Octavio Paz által szervezett kísérleti színház számára íródott, Nathaniel Hawthorne egy elbeszéléséből. Prózájában, akárcsak költészetében ledönti az idő gátjait, az ''örökkévaló jelen'' és ''a perc által legyőzött jelen'' kettősségét szólaltatja meg. Írásainak alanya az az ember, aki keresi az életben levő ''másik életet''. Ő maga így vall erről: ''Mert minden emberben ott rejlik a lehetősége annak, hogy mássá váljon, pontosabban, hogy mássá tudjon válni.'' Ezeknek az álomszerű kisprózáknak a hőse - hogy Borges szavával éljünk- ''a másik, aki ugyanaz.''

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!