Állati nyelvek, állati versek

Állati nyelvek, állati versek

A 122 rövid vers mesét dolgoz fel (Adhatok egy pofont?), viccet változtat át (A folyóparton találtam ...), antropomorfizál (A madarak az égbe írják ...; Minden galamb ...), viccelődik (Az egér egy óvodás állat ...; Megcsókolhatom a csókáját?), átértelmez (A varjú olyan madár ...), új állatfajtákat teremt (A saslik léha, lusta ...; Rókakas; A jégmadár születése; A vombat elé vetette magát ...), megeleveníti az úttesten fekvő gyalogátkelőhelyi "zebrát", meghökkentő kérdéseket tesz fel (Pogácsába lehet elefántot sütni?), vagy növénnyel hasonlítja össze az állatokat. Miközben a szerző a róka és a bárány viszonyát "elemzi", az Á betűn civakodó háziállatokat idézi, a "macs" és a "rók" kicsinyítőképzőjét kérdőjelezi meg, a megfordított lóból kialakuló ól-at szemlélteti (még gyermekeknek is kedvesen), azért ide is, oda is becsúsztat egy-egy zamatos káromkodást. De pajzán nyelvi játékra ad alkalmat a rozsadafarkú nevének elemzése mellett néhány más költemény is. A néha bölcselkedő versecskék folyamát A híres író ... című mű zárja: "rókai mór, a híres író/ nem selypített. nem/ selypített. és nagyon,/ nagyon, nagyon szerette/ az állatokat."

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!