Éjjeli őrjáratok

Éjjeli őrjáratok

A mű eredeti kiadása 1804-ben, Peningben, Bonaventura - eljövendő jót jelentő - írói álnév alatt jelent meg. A névválasztás erősen ironikus, hiszen a tizenhat őrjárat történései és a következtetések igen nagy pesszimizmusra vallanak. Az én-elbeszélő éjjeliőr a színházi néző perspektívájából tekint a helyzetekre, sorsokra, sajátos szemszögből láttatja és pellengérezi ki a 18-19. század fordulójának világát. A könyv mottója lehetne az utószóban olvasható schopenhaueri gondolat: 'vajmi keveset változott a világ, amióta ember az ember. A bölcsek mindig ugyanazt hirdették, a tömeg pedig úgyszintén mindig azt cselekedte, amit ma is, tudniillik a bölcsek tanácsainak ellenkezőjét.' A sűrűn ismétlődő Shakespeare-i utalásokat tartalmazó, a világ és a magyar irodalom nagyléptékű, az emberiség sorsát firtató műveinek gondolatvilágával széles körű párhuzamot, gondolati hasonlóságot mutató, sajátos formájú szabadregény nem könnyű olvasmány. Ennek oka a nyelvezet mellett, hogy a mű szerkezete és a benne felmutatott világ romantikus szertelensége mélységes pesszimizmussal párosul. Mindamellett a színes és izgalmas, sokrétű jelképrendszerrel megalkotott, korának társadalmát maró iróniával, szkeptikus módon bemutató szerző műve meglepően modern, sokféle szellemi izgalmat rejtő olvasmány. A kötetet a kiváló munkát végző fordító, Tatár Sándor, a szerző életét, a mű keletkezését, tartalmi vonatkozásait részletesen taglaló utószava zárja. A szövegben gyakran előforduló fogalmak magyarázatát a Jegyzetek-ben találhatjuk. A regény ajánlható minden irodalomkedvelőnek, akik érdeklődnek a romantika korának alkotásai és emellett a német irodalom iránt.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!