Váróterem

Váróterem

Ismeretlen-ismerős helyen játszódik a regény, amelynek főhőse egy huszonéves, de máris a városi értelmiségiek minden fanyar cinizmusát, keserűségét magán viselő, önmagát és környezetét folytonosan elemző újságíró, Valdemars. Élete monoton egyformaságban pereg, amit ő szinte kafkai groteszk látásmódban szemlél és analizál: kényszeres rutincselekedeteit, eklektikus családját, majdhogynem erőszakos barátnőjét és az ivócimboráit. Mindez azonban csak díszletként van jelen a mű vezérszála, a szeretve tisztelt nagyapa haldoklásának története és azon lelki és mentális folyamatok szemléletes ábrázolása mellett, amelyek a főszereplőben ez idő alatt lejátszódnak. Az önéletrajzi elemeket a fikcióval ötvöző, ízig-vérig mai entellektüel regény szerzője a komor és töprengő, sokszor morbid sorok mögött azokat a titkokat kutatja, amelyeket gyakorlatilag mi mindannyian, az élet rejtelmeivel és próbatételeivel kapcsolatban.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!