Az aranypolgár

Az aranypolgár

Lovik Károly a századforduló jelentős írója, akit azonban kortársai lóversenyszakértőként tartottak számon, lótenyésztési szakmunkái még angolul is megjelentek. Írt regényeket (nagyszabású történelmi regénye váratlan, rejtélyes halála miatt félbemaradt), de ő inkább novellistának nevezte magát. Az aranypolgár című műve egyetlen vidám regénye, amely - a kedves történeten túl - megörökíti az 1860-as évek fővárosi életét, sőt az egykori pesti nyelvezetet is. "...Tilda visszatért a biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel. Az ifjú még egyszer odaállt a tükörhöz, és megelégedetten jelentette ki: - Zenész legyek, ha Quastl úr nem vall ma nekem szerelmet! Tényleg: az ifjú oly előkelő és tiszteletre méltó volt sárga dominójában, hogy a hatást még kissé nagy és kissé piros kezei se tudták lerontani. - Akkor hát menjünk! - indítványozta Bulcsu, és az ifjak útra keltek. - Nehogy rosszat halljak magáról - szólt Tilda a fagottművészhez, és megszorította a Nero szerzőjének kezét.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!