Kiálts kislány, kiálts!

Egy különös könyvet tart a kezében az olvasó. Magyarországon e könyv műfaját tekintve is, témáját tekintve pedig kiváltképp különös. Alíza Barak Reszler három fiú édesanyja, gyakorló nagymama meséli el az életét, illetve életének egy időszakát. Alíz könyvének elején elmondja, hogy az elfeledni, eltemetni való múltat miért is eleveníti föl. Miért is kell az üldözésről, a megaláztatásról, a rettegésről újra és újra beszélni. Miért is kell az átélteket újraélve a behegedt sebeket feltépni? Azért kell, mert nem hagyhatjuk, hogy az unokáink védtelenek legyenek – mondja a szerző. Azért kell, mert veszély esetén mozgósítani kell mindazokat az energiákat, melyek létezéséről mit sem tudunk, de amelyek a neveléssel, az emberséges létezéssel mindannyiunkban ott bujkálnak. Azért kell, mert rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy a nyilvánvalót is megkérdőjelezzük. Azért kell, mert együttérzésünket ki kell tudnunk nyilvánítani.