A hely szelleme

A hely szelleme

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet az emlékezés tanulmányait tartalmazza. Azt mutatja be, hogy az emberiség identitásának, vállalható önazonosságának milyen fontos alapköve a nem-felejtés, az emlékek, helyek, jelek értelmének megőrzése és átadása, integrálása a mindenkori modern társadalom részévé. A könyv Tóth Krisztina Hangok folyója c. versének részletével kezdődik: "minden idézet és minden valaminek a medre,/ van a szavak folyása mentén, kell legyen/ egy hely, ahol minden fel van sorolva". Az író nagyon fontos helyeket sorol fel: a náci koncentrációs táborok kapcsán gondolkodik arról, hogy a "globális médiatér" hogyan módosítja a "nemzetállamok történelmi kronotoposzait", olyan fogalmakat fejteget, mint pl. a "morális geográfia". Úgy véli, a "tanulság és a tudás a hely szellemének megértéséből ered, ...a globális emlékezetszínházak... üres formalizáltságával szemben". Könyvtárosok számára különösen hasznos és nagyon érdekes a Ceci tuera cela (Ez elpusztítja amazt) c. írás, amely a könyvtárak átalakulását, a könyvtár eszméjének újraértelmezését elemzi, többek között az új Francia Nemzeti Könyvtár kapcsán, amely ebben az új megközelítésben mágikus tér. A mű további írásai az emberi emlékezet intézményes őrzői, a múzeumok modernizálódását, élettérré válását kutatják - a hely szellemében (legismertebb példa a Louvre piramisa, amely egyszerre praktikus és szimbolikus). A mű tudományos munka, amelyet a fejezetek végén található remek jegyzet-apparátus és a könyv végén alapos bibliográfia egészít ki, ugyanakkor nagyszerű, élvezetes olvasmány.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!