Az ókor alkonya

Az ókor alkonya (A kései Római Birodalom története)

Jacob Burckhardt óta a német, majd az egyetemes történettudományban is meghonosodott a "késő ókor" kifejezés a Kr. u. 4-6. század vonatkozásában, mely átmeneti korszaknak tekinthető az ókor és a középkor világa között. "Valójában a késő ókornak a Janus-arcúság a szembeszökő jellegzetessége: a régi átalakul, néhány elem eltűnik vagy hozzáadódik, miközben valami új keletkezik. A folytonosság és annak hiánya egyszerre van jelen - az ókor vége egyben valaminek a kezdetét is jelenti" - olvashatjuk a kis kötet bevezetőjében. A könyvben Diocletianus (284-305) trónra lépésétől I. Justinianus (527-565) haláláig tekinthetjük át az eseményeket, melyek során a klasszikus római világból kialakultak a középkori Európa alapjai. Elsőként a tetrarchia rendszeréről olvashatunk, majd az I. Nagy Constantinus nevéhez fűződő, világtörténelmi jelentőségű fordulat kerül elemzésre. A kereszténység elismert, sőt, támogatott vallássá tétele, Konstantinápoly megalapítása mérföldkövek az ókor alkonyának és a középkor hajnalának történetében, de nem határkövek - vallja a szerző. És nem tekinthető korszakhatárnak 392, a katolikus vallás kizárólagossá tételének birodalmi deklarálása, 395, az impérium végleges kettéválása, 418, az első germán államalakulat, a nyugati gót királyság megalakulása, vagy 476, az utolsó nyugatrómai császár, Romulus barbárok általi trónfosztása sem. Ám a hajdani nyugati provinciákat részben visszahódító keletrómai császár, I. Justinianus halála idején már teljesen másképpen fest Európa, mint három évszázaddal korábban... A kötet kronológiával, irodalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval záródik.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!