Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel

Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel

Magyar és szlovák történészek az egykori koronázó városról. A városmonográfiáknak és a várostörténeteknek manapság szinte „divatja” van Európában, különösen az egyes országok fővárosairól jelennek meg átfogónak szánt és vaskos munkák. Noha a kötet nem monográfia, s így nem is adhat még csak megközelítően sem teljes képet a város több évszázados történetéről, az egyes dolgozatok problémafelvetése (kivált a 20. századi eseményekkel kapcsolatban) jól érzékelteti, hogy ennek a példamutató vállalkozásnak milyen irányban kell haladnia, hiszen Pozsony szerepét és jelentőségét sokan és sokféle módon értékelték az elmúlt évtizedekben, és olykor bizony hamis mítoszok is születtek és egyoldalú beállítások is megfogalmazódtak. Talán jelzésértékű is egy kicsit, hogy a pozsonyi magyarság szempontjából drámainak (hogy azt ne mondjam: tragikusnak) is nevezhető 1918 utáni időszakról csak magyar szerzők – Szarka László, Rózsa Mária, Filep Tamás Gusztáv és Vadkerty Katalin – írnak a jelen kötetben, utalva nemcsak a város nemzetiségi összetételének drasztikus és tudatosan is előidézett megváltozására, hanem a II. világháborút követő német- és magyarüldözésre. Ezek az „erőszakos” beavatkozások gyökeresen megváltoztatták a város arculatát, pontosabban „arctalanná” tették, de az annyira dicsért és nem kis nosztalgiával emlegetett szellemiségét is, amelyet az itt egymással többé-kevésbé békességben élő nemzetiségek alakítottak ki az évszázadok során. A kötet egyébként jól érzékelteti azt a sajátos helyzetet is, hogy míg a magyar történetírás már lényegében túljutott a részletekre való rácsodálkozáson és igyekszik nagyobb összefüggésekben láttatni a témát, addig szlovák kollégáik még jobbára a tények számbavételénél tartanak. Ez egyébként nemcsak Pozsonyra vonatkoztatva tűnik igaznak, hanem általában jellemzi a szlovák történelemkutatást, kivéve néhány történészt, akik közül páran ebben a kötetben is szerepelnek. Talán éppen ez az ígéretesen kibontakozó szlovák-magyar szakmai együttműködés teremti meg a minőségi ugrás feltételeit, s talán a magyar kutatóknak is újfajta ösztönzést ad, hiszen a régi reflexek és beidegződések – különösen az idősebb nemzedék képviselőiben – időnként még működnek.

Ossza meg velünk véleményét erről a könyvről!