„A világ a fejemben van. Testem - a világban", írja a húszéves Paul Auster 1967-ben, s e filozofikus, enigmatikus kijelentés költészetének egyik alapkérdésévé lett. A nálunk főként regényeiről ismert Auster ugyanis pályája kezdetén furcsa, meditatív, komor, bonyolult zeneiségű, tudatosan improvizatív költeményekben próbálta a nyelvet tapasztalatai kifejezőeszközévé tenni, s feltérképezni segítségével az észlelést a közléstől elválasztó falakat. A fal, a kő, a föld, a hús a vér, a csend visszatérő motívumok e versekben, melyek sokkal inkább emlékeztetnek a francia szürrealisták alkotásaira, mint a modern amerikai költészetre. A véletlen, a fogódzók nélküli, múlt és jövő nélküli jelen terében visszhangzó szavak különös világba vezetik az olvasót: a néma szem és a kimondott szó közötti senki földjére.
Az elhallgatás, a közlés minimuma, a lecsupaszított, szimbólummá merevített leírás, a váltakozó hangnem: hol a beatköltészetre emlékeztető recitatív élőbeszédszerűség, hol a már-már biblikus pátoszig fokozott átretorizáltság jellemzi Paul Auster, a nálunk regényeiről ismert amerikai író líráját. Most közreadott válogatott kötete időrendben visszafelé haladva hetvenes évekbeli költészetét prezentálja. Az elvont képek mögött felismerhetők az író aktuális üzenetei, némely verse kimondottan politikai, társadalmi aktualitást hordoz, Kelet és Nyugat viszonya az egész köteten végigvonul.
Ám Auster mindent a lét egyetemesebb síkjáról közelít meg, ahol minden kérdés megkérdőjeleződik, értelmüket vesztik az üres szavak, mert minden megkülönböztetés hamissá válik, és minden létező visszatér a lét egyértelműségébe. Miként a záró vers záró soraiban olvasható: A sötétség átömlesztése,/ a termelő béke, mely mészárlásra készül titokban.// Az élet az élettel egyenlő. (Mindenszentek) A címeket eredetiben is közlő, stílushű kialakítású kiadványban közreadott versek a francia szürrealisták és Samuel Beckett lírájával mutatnak rokonságot a modern líra kedvelőinek figyelmébe ajánlható válogatás.