A tengerben élnek krokodilok

Enaiatollah Akbari igaz története

Fabio Geda író, újságíró, szívesen foglalkozik problémás fiatalokkal. 2010-ben jelent meg A tengerben élnek krokodilok c. könyve, mely több díjat is kapott.
A sikerkönyv szívszorító és szívet melengető történet egy kisfiúról, aki Afganisztánban született. Születésének időpontja csak hozzávetőleges, hiszen azokban a régiókban ma is kevesen tudnak írni-olvasni, nincs anyakönyvezés, de ha lenne is, sokra nem mennénk vele, hiszen az iszlám időszámítás más utakon jár, mint az európai: Afganisztánban ma 1431-et írnak. A kisfiúnak lapos orra, mandulavágású szeme volt, ezek a lakosság ötödét kitevő, síita felekezetű hazara nemzetség külső jegyei.

A hazarák mindig is másodrendű emberek voltak a saját hazájukban, szolgálták az "elsőrendűeket", rendszerint a többségi szunnita felekezetű pastu nemzetiséget, akik létrehozták az évszázad egyik legborzalmasabb és legembertelenebb diktatúráját, a terrorista tálib köztársaságot. A kisfiú apját, egy áruszállító kamion sofőrjét a banditák elfogják, megölik, az árut elrabolják. Az árutulajdonosok, a "munkaadók", akik persze pastu nemzetiségűek, ezt nem hagyják annyiban, a kárt ugyan a halott áldozat nem tudja megtéríteni, de a közvetlen leszármazottak igen. Az áldozat fiúgyerekét elfogni, rabszolgaságba dönteni megszokott kártérítési forma ma is. Az akkor kb. 10 éves kisfiú élete, szabadsága lett a tét.

A kisfiú édesanyja kiszöktette őt Afganisztánból Pakisztánba és ott magára hagyta. Itt kezdődik Enaiatollah Akbari modern odüsszeája országokon és éveken át. Hosszú évekbe telik, míg átvergődik Pakisztánon, Iránon, Törökországon és Görögországon, minden munkát elvállal, volt utcai árus, feketén foglalkoztatott segédmunkás is. Végig tartja magát a "hármas parancsolathoz", amit anyja kötött a lelkére a búcsú pillanataiban: nincs kábítószer, nincs fegyver és nincs lopás.

(forrás: Falconarius (Balogh István) Apáczai Könyvtár)

Melinda be 2017. 10. 08.

( 5 / 5 )

Mostanában nem szívesen olvastam menekültkérdéssel kapcsolatos könyveket, mert úgy gondolom, hogy elmentünk a hatásvadászat irányába. Ám ez a könyv más, szerencsére. A címe fogott meg először, majd a borítója. A mondanivalója meg úgy rúg gyomorszájon, hogy közben mosolyogva olvasod.

Tételek: 1 - 1 / 1 (1 oldal)

Írjon véleményt a termékről