Egy klasszikus lányregény Szabó Magdától. Reich Károly fejezetenként megjelenő fekete-fehér rajzai gyönyörűen egészítik ki a művet. Szeretet, fájdalom, öröm, szabómagdai történetvezetéssel. Jó elolvasni és újra olvasni, akár felnőttként is. Ha esetleg cikinek érezzük egy pöttyös könyvet a kezünkbe venni, akkor most itt a lehetőség: a Móra Kiadó Szabó Magda-sorozatában megjelent kötetei új, "komolyabb", ízléses címlappal jelentek meg, így senkinek a kezében nem néznek ki "furcsán".
"Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc. A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom. Magamtól nem tudtam, hogy így van, de időközben megtanítottak rá. És ha ez sikerült, ha ez, ami veled történt, akkor talán sikerülni fog minden, amit tervezek.”
Fülszöveg:
Boros Krisztina az iskolai jelmezbálon cigánylánynak öltözik; cifra szoknyában, szőke hajába tűzött, fekete hajfonatokkal, felékszerezve, senki nem ismeri fel. Van még egy titokzatos vendég a bálon, aki álarc mögé rejti a tekintetét. A forgatag kellős közepén a Cigánylány és az Álarcos hosszú beszélgetése feltépi a múlt fájdalmas sebeit, az őszinte vallomások egy rideg, zárkózott, titkokkal teli család életébe engednek bepillantást. Mire mindketten leveszik az álarcot, a régi sebek begyógyulnak.
Szabó Magda regénye 1961-ben jelent meg először, és több mint fél évszázada töretlen a népszerűsége. Egy lányregény esetében kivételesnek számít ez a siker, hiszen hamar elavul – ahogyan az a kor is eltűnik, amelyben a főhős felnő. Az Álarcosbál akkor játszódik, amikor a nők büszkék arra, hogy saját keresetükből maguk fizetik a krémest a randevún, amikor a gyerekek háborúellenes beszédet mondanak a békerajgyűlésen, és amikor a farsangi jelmezbálon a lányok egymással táncolnak. És mégis, mintha minden ma történne:egy kislány titkokkal és fájdalommal teli, tetszhalott élete egyszerre csak megtelik örömmel és kacagással, és ehhez nem is lehet más díszletet találni, mint egy álarcosbált!