A szakirodalom a mindennapi megnyilvánulásaink során létrehozott olyan kommunikatív egységeket nevezi szövegnek, amelyek nyelvi jellege vitathatatlan, ám kutatható-elemezhető fogalomként még nem épült be a köztudatba. A neves nyelvész professzorok könyve arra tesz kísérletet, hogy a lehető legszélesebb olvasóközönséget vezesse be a szöveg és a diskurzus tudományába.
A kötet tíz fejezete fokról fokra, lépésről-lépésre tárja fel ennek a fiatal tudománynak a történetét, tárgykörét és metódusait. Az alapfogalmak és a szakterminológia meghatározásai után (a szövegszerűség elvei, alkotóelemek és szabályozók rendszere és kölcsönhatása) a szöveget mint műveletet mutatja be, azaz szellemes példamondatok segítségével sorra veszi a szövegmegmunkálás és szövegelőállítás fázisait, majd leírja és elemzi a szöveg befogadásának különböző aspektusait az emberi, illetve a mesterséges intelligencia modellezésével. Egy-egy fejezetben tárgyalja a szövegszerűség hét alapismérvét, magyarázva és definiálva a kohézió és koherencia, a szándékoltság és elfogadhatóság, a hírérték, a helyzetszerűség, végül pedig az intertextualitás szempontjait.
Az utolsó rész a szövegeket mint a tudomány hordozóit, a megismerés folyamatának alapelemeit vizsgálja meg, rámutatva a kutatásban-oktatásban, valamint az esztétikai élményszerzésben (olvasás) betöltött meghatározó szerepükre. A tanulmánykötet szövegnyelvészeti alapmű, amely bár az angol nyelv szövegeire épül, áttekinthető szerkezetével, ismert és érthető példáival jól alkalmazható a magyar nyelvi és szociokulturális környezetben; ugyanakkor - izgalmas szellemi kalandot kínál nem csupán a nyelvtudomány területén dolgozóknak (az 1990 után fellendült magyarországi szövegtani kutató műhelyeknek), de a kommunikáció és a nyelvhasználat logikája iránt behatóbban érdeklődők számára is; magyar szakos tanárok továbbképzését is szolgálhatja.