Bihar vármegye sárréti járása leírása

A kalandos életű Osváth Pál – miután részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, Buda visszafoglalásában, bujdosni kényszerült a Sárréten. A Szent István által alapított Bihar vármegye valamikor Magyarország harmadik legnagyobb területű vármegyéje volt („Biharország”). Sárrétnek nevezett óriási, mocsaras, nádas, ingoványos területét (valamikor kb. 150 ezer hold!) a Berettyó, a Hortobágy-Berettyó és a Körösök vize hozta létre. Mégis, már a honfoglalás előtt is éltek emberek, innen indult a Vata-féle pogánylázadás; és itt található a mesékből ismert Hencida település is (amitől „Boncidáig” – a Kolozs megyei Bonchidáig – folyt a „sárga lé”, vagyis a húsleves a mesehősök lakodalma idején…) A lakosság rideg állattartással foglalkozott, a szinte járhatatlan utak megnehezítették a közlekedést, de segítettek a bujdosók és betyárok elrejtésében. Olyannyira, hogy a megromlott közbiztonság miatt Osváth 1859-ben pandúr, illetve a pandúrok vezetője, híres csendbiztos lett, éppen a Sárréten – így még jobban megismerte ezt a vidéket. Kik voltak a pandúrok, akik közé Osváth Pál is beállt? A törvényhatóságok polgári szervei, irányítóik a csendbiztosok. Feladataikat a megyék határozták meg. A pusztákon, gyéren lakott helyeken szemmel tartották a feltűnő idegeneket, feljegyezték a gyanús emberek adatait, felügyelték a kutakat, felügyelték az útépítéseket, a töltéseket, gátakat, ha kellett, nyomoztak is, üldözték a bűnözőket. Aki többet szeretne még olvasni a korabeli kisnemesség életéről (akik közé Osvát Pál is tartozott), gyakran bűnöző életmódjukról (amit Osváth is üldözött), ajánljuk a Rubicon cikkét. http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/a_nemesi_tradiciok_kodkepe_kisnemesek_a_rendiseg_utolso_evtizedeiben