Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.
Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak, vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr! Tessék kortyolgatni!
Máma köhögni fogok
Máma köhögni fogok. Nem mintha előre remegném.
Ó, hát bánom is én, mit hoz a ronda jövő.
Csak mondom. Mer' az ember látja a nátha folyását.
Rossz torok, aztán láz, orrfúvás, köhögés.