E könyv a történeti választási szakirodalomban eddig jellemző esettanulmányok helyett az adott terület (Budapest) választói magatartását nem egy időpontban, hanem egy egész korszakban vizsgálja, és nem is választásról választásra haladva, hanem az átfogó, általános jellemzőkre figyelve. A két világháború közötti fővárosi társadalom és a választási eredmények térbeli szerkezetének ábrázolására és összehasonlítására kerít sort több módszer használatával, köztük az igen plasztikus, városrészi és szavazóköri kartogramok (térképek) segítségével.
A Horthy-korszakban a modern Budapest a központi hatalom által elismerten és elfogadottan tágabb politikai szabadsággal rendelkezett az ország többi részéhez képest. Ez a szabadság magának a tekintélyelvű rendszernek is feszegette a kereteit. Kérdés, hogy milyen problémákat okozott a fővárosi politikai rendszer működésében az, hogy a jobboldali hatalom nem kívánta átadni Budapest 1919–1920-ban megszerzett vezetését, ám éppen itt nézett szembe a legerősebb ellenzékkel, ahol kevesebb lehetősége volt a választók befolyásolására.
A korszak kormányerőinek dilemmája leegyszerűsítve úgy szólt: hogyan biztosítható a főváros „megfelelő” jobboldali vezetése titkos szavazás mellett és – kiegészülve az országos és a fővárosi vezetés egymástól eltérő konfliktusaival – hogyan hatott mindez Budapest önkormányzatára, autonómiájára? Milyen speciális választási szabályozásokkal és technikákkal („korrektívumokkal”) próbálta korlátozni a hatalom a titkos választásokon megnyilvánuló szabad politikai akaratnyilvánítást, és csökkenteni az ellenzéki erők befolyását?
Mindezek ellenére a pártok által kapott szavazatok mögött valós társadalmi támogatottság állt, ezért a választási rendszer korlátainak figyelembevételével a fővárosi eredmények alkalmasak a választói magatartás vizsgálatára. Milyen volt a korabeli Budapest jellemző „választási térképe”, mennyire volt stabil az egyes pártok, irányzatok támogatottsága a két világháború között? Milyen társadalmi-politikai törésvonalak magyarázhatják a fővárosi választási eredményeket? E könyv a fenti kérdésekre keresi a válaszokat.
IGNÁCZ KÁROLY (1976) történész, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa. Fő kutatási területe Magyarország, kiemelten Budapest választástörténete 1920-tól napjainkig. Szerzője és szerkesztője az Önkormányzati választások Budapesten, 1867–2010 (Napvilág Kiadó, Budapest, 2010) című tanulmánykötetnek.
Jelen monográfia alapjául a szerző ELTE Bölcsészettudományi Karán megvédett doktori értekezése szolgált. A kutatás a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelye Budapest Választási Adattára projekt keretében zajlott. A kutatás és a fővárosi választási adatbázis összeállítása a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, valamint a Budapest Főváros Levéltára anyagaira támaszkodik.