A filmeket egymás után levetítve nyilvánvaló: Tarr Béla - a Családi tűzfészektől a Sátántangóig - nem rendszert teremtett, hanem egy utat épített ki. Ritkán találkozhatunk olyan rendezővel, aki ily mértékben képes volna önmaga újrafelfedezésére, akinek épp abban a pillanatban sikerül valóban felhagyni a formákkal, amikor végre eljut az ugyanezen formák által kifejezett fogalomig.
A cél: továbbállni, máshol keresni, s mindez azt is jelenti, hogy ez az utazás nem holmi csavargás. Tarr Béla tud egy s mást a világról és az emberről (ezekről is útközben szerezve tudomást, velünk együtt): világos számára, hogy ez a világ, amelyben élünk, nem jó, ugyanakkor megváltoztatására sincs remény. A lét elviselhetetlenségének legigazabb, legmélyebb rétegéig hatolni, ide vezet Tarr Béla tündöklő útja. Filmjei a lemeztelenítésről szólnak.
Már korai alkotásai sem nevezhetőek klasszikusnak; megszakítás nélküli fényképezés, minimális narráció, a mindennapi valóságban gyökerező szereplők és szociális remény jellemzi őket. Egyszerre azonban Tarr Béla nem hitt többé abban, hogy a film megváltoztathatja a világot. Nem érdekelte többé a politika, lemondott a történetmesélésről, ettől fogva csak az élet pillanatai, állapotok ragadták meg - lassanként közeledni kezdett a lét metafizikus alapjaihoz. Érdemes útra kelnünk Tarr Béla oldalán, minden egyes megtett útszakaszért megéri a fáradtság.
Dokumentum-játékfilm egy lakásproblémával küzdő, munkás házaspár életéről, emberi kapcsolatairól és a család felbomlásáról. Irén, a fiatal munkásasszony a szoba-konyhás, peremkerületi lakásban él kislányával, katonaidejét töltő férje szüleinél. A családban mindennaposak a gyilkos viták, a veszekedések és ezen a leszerelő férj hazatérése sem változtat. Sőt, az apának sikerül féltékenységet szítani fiában is a felesége ellen, aki így végképp védelem nélkül marad.
A film 1979-ben a mannheimi filmfesztiválon nagydíjat kapott, Budapesten pedig a Magyar Filmkritikusok díját, valamint a legjobb elsőfilmes rendezés és a legjobb operatőr díját.
Szereplők: Horváth Lászlóné, Horváth Krisztina, Horváth László, Kádár Adrienn, Korn József, Kún Gáborné
Zene: Tolcsvay Béla, Szörényi Szabolcs, Móricz Mihály, Bródy János, Tolcsvay László
Rendezte: Tarr Béla
Hang: magyar
Felirat: angol, német, francia, holland
Játékidő 100 perc