Biztosan megesett már önökkel, hogy éjszaka, midőn világítás nélkül jártak kissé nehezebb terepen, egy bot segítségére szorultak, hogy az vezesse önöket. Ilyenkor azt is megfigyelhették, hogy miként érzékelik e bot közvetítésével a környezetben található különféle tárgyakat, s hogy még azt is képesek megkülönböztetni, hogy fák, kövek, vagy homok, víz, fű, sár, vagy más hasonló dolgok ezek. Igaz, hogy ez a fajta érzékelés egy kicsit zavaros és homályos azok számára, akiknek nincs sok gyakorlata benne; de figyeljék csak meg azokat, akik, mivel vakon születtek, egész életükben ezzel éltek, és azt fogják találni, hogy számukra olyan tökéletes és pontos, hogy szinte azt mondhatnánk, látnak a kezükkel, vagy hogy a botjuk valamilyen hatodik érzékszerv… René Descartes
René Descartes (1596 – 1650) francia filozófus, természetkutató és matematikus. Vele kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata, valamint ő volt az analitikus geometria egyik megalapítója. Műveiben az egzakt természettudományok eredményeit és a matematika módszereit alkalmazta. Filozófiájában a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés a jellemző. Szembefordulva a skolasztikus filozófiával, az addigi hagyományos világnézettel, valamint a puszta hit alapján elfogadott álláspontokkal, az összes addigi igaznak elfogadott ismeret lerombolását, majd racionális érvelések útján való újjáépítését tűzte ki fő feladatának. Innen alakult ki az ismert descartes-i kételkedés, és a biztos, megingathatatlan alap keresése, melyet Descartes az öntudat bizonyosságában vélt megtalálni. Műveiben egy új metafizikai és egy új természetelmélet bontakozik ki – valami, amit joggal lehet racionalizmusnak vagy mechanizmusnak nevezni, bár nem fér bele egyik kategóriába sem. Descartes műve épp úgy tele van ellentmondással, mint egyénisége. Egyformán lehet benne az „idealizmus atyját” és a „materializmus atyját” látni.