Faustus Prágában *

A 16-17. század fordulója az európai kultúra történetének egyedülálló időszaka abban az értelemben, hogy miközben a tudomány elindult a racionális fordulat útján, az okkultizmus és a mágia, az alkímia és egyéb titkos tanítások soha nem látott mértékben virágzottak fel ekkor. Hóbortosnak is lehetne nevezni ezt a kort, bár inkább arról van szó, hogy egy kicsit művészek voltak mindazok, akik e misztikus századforduló karakterét szellemileg meghatározták.

Európának ezen belül különleges pontja volt Prága, II. Rudolf udvara, amely - ha máshonnan nem - a magyar olvasó előtt Madách Tragédiájából ismerős. Ide vezet el Tőzsér Árpád drámai költeménye, itt hozza össze az író Faustus mestert a kor Szapphójával, Elisabeth Westonnal, a cseh humanista drámaíróval, Jan Campanussal vagy éppenséggel Keplerrel és természetesen II. Rudolffal, a kissé bogaras, de igazi művészi, filozófiai hajlamú uralkodóval. Ám a főszerepet a mi Faustus doktorunk, a magyar Faust, Szenczi Molnár Albert játssza, aki két hónapot töltött Prágában, ahol katolizálni akarták.

A mű tehát Molnár Albert megkísértése kapcsán egy igazi későreneszánsz bohémtanya szellemi közegét kívánja megjeleníteni. Az író célja pedig, hogy afféle fausti időutazásra invitálva az olvasót, e misztikus kor szereplőit miként a kötet fülszövegén ígéri a nagy kortársra, Shakespeare-re emlékeztető nyelven szólaltassa meg.

Írjon véleményt a termékről