Fekete és fehér (Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára)

Részlet a könyvből:
"Az ezred bált rendezett. Kölcsönkértek a tüzérektől egy hétfontost, megkoszorúzták borostyánnal, tükörsimára kefélték a táncterem padlóját; olyan vacsoráról gondoskodtak, amilyet még sohasem ettek és két őrt állítottak a terem ajtajába. Barátom, Mulvaney közlegény, egyike volt az őröknek, mert ő volt a legmagasabb ember az ezredben. Mikor a tánc már javában folyt, elbocsátották az őröket, s Mulvaney közlegény elsietett, hogy behízelegje magát a kantinosnál egy jó vacsora reményében. Vajon a kantinos adta, vagy Mulvaney elcsórta, azt nem tudom megmondani. Annyi bizonyos, hogy vacsoraidőben ott találtam a kocsim tetején Mulvaneyt, Ortheris közlegényt, egy fél sonkát, egy egész kenyeret, egy fél libamájpástétomot és két nagy üveg pezsgőt. Mikor odaértem, hallottam, hogy így szólt:
- Hála istennek, hogy nincs olyan gyakran táncmulatság, mint rapport, mer ammondó vagyok Ortheris tezsvér, az ezred szégyene lenne belülem, pedig a legszebb drágakű vagyok a koronájába.
- Ne bántsd az ezredes úr mulatságát! - szólt Ortheris.
- De mi bajod az elemózsiáddal? Ez egészen jó itóka ebbe a lityibe.

Írjon véleményt a termékről