„Amikor az isteni nemzőatya, Tvasztri, meg akarta teremteni a nőt; meg kellett állapítania, hogy nincs miből létrehoznia, mert már minden anyagát felhasználta a férfi teremtéséhez. Így alapos megfontolás után fogta a Hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó karikáját, az őzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugarak örömteli ragyogását, a felhők zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét, a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz izzásának meleg fényét, a hó hidegségét, a szajkó fecsegését, a kakukk csalogató hívását, a daru kétszínűségét és a fogoly hűségét- s mikor mindez együtt volt, megteremtette belőlük a nőt, és odaadta a férfinak."
Így idézi a kötetben Lin-csi apát a régi indiai elgondolást, mely a földi nő szépséges bonyolultságát tárja elénk.
A Feljegyzések Lin-csiről a legendás 9. századi mester tanításainak harmadik kötete. Az előző könyvek (Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, Az ifjú Lin-csi vándorlásai) azért váltak több nyelven is népszerűvé, mert mai életünk kérdéseire adnak szellemes és jól használható válaszokat. Akárcsak ez az újabb könyv, mely szokatlanul egyszerű nyelven fogalmazott, gyakorlatias filozófiával szolgál, de humora és líraisága is elragadja az olvasót.