990 Ft alatti könyvrendelést a Könyvudvarban lehet átvenni, postázást csak 990 Ft felett vállalunk.
Figyelem! A honlap és a bolt kínálata eltérhet. Részletek
AKCIÓ Filozófia kedvelőknek - 10 könyv egy csomagban
Filozófia kedvelőknek - 10 könyv egy csomagban - adatlap
Kiadó: Ismert hazai kiadók
Kiadás éve: változó
Borító: vegyes
25,340 Ft-os megtakarítás!:) Most 80%-kal olcsóbb!
Eredeti ár: 31,330 Ft
Könyvudvar ár: 7,110 Ft Akciós ár: 5,990 Ft
Darab: Kosárba tesz
20 éve változatlanul
a legalacsonyabb árak
Megrendelését akár
ingyenes szállítással is kérheti!
Több mint 43 ezer
Facebook rajongó
Biztonságos kapcsolat adatait bizalmasan kezeljük

A csomagokat csak online rendelésre állítjuk össze, nincsenek elkészítve a Könyvudvarban. Kérjük, hogy bolti átvétel esetén is küldjön előre rendelést!

A csomag tartalma (a linkek új ablakban nyílnak):

  1. A kapu újra nyílik
  2. Heidegger filozófiája és az ókori metafizika
  3. A bölcsesség szeretete
  4. Friedrich Nietzsche evilági filozófiája
  5. A lélek aspektusai
  6. A jel tudománya / Szemiotika
  7. Érvek és kontextusok
  8. Leibniz
  9. Rend és hűség
  10. Háttér előtt

A csomagban lévő tíz könyv rövid leírása:

A kapu újra nyílik
Korszakalkotó művekről van szó, melyek világszerte megtalálhatók a könyvtárak polcain - ám többnyire olvasatlanul. A filozófiatörténet klasszikus alkotásai ezek a kötetek: Arisztotelész Metafizikájától kezdve egészen Horkheimer és Adorno művéig, A felvilágosodás dialektikájáig. Robert Zimmer filozófus arra vállalkozik, hogy a „nehéz" könyveket könnyen kezelhető csomagolásban adja az olvasó kezébe. Miközben végigvezeti őt a filozófia könyvtárának 18 központi termén, röviden ismerteti az írások gondolatmenetét, keletkezésük körülményeit, közben feltárja a szerzők élete és gondolkodása közötti összefüggéseket is. Szórakoztató, ugyanakkor információban gazdag barangolásban lesz része a művelődni vágyó könyvtárlátogatónak!
A szerző nagy sikert aratott előző kötetéről, a Filozófusbejáróról (Das Philosophenportal) így írt Matthias Felsmann a wissen.de hasábjain: „A Filozófusbejáró szuverén tudós műve - olyan szuverén alkotóé, aki azt is megengedheti magának, hogy könnyed tollvonásokkal egészen meglepő összefüggéseket vessen papírra. Mindent egybevetve: a Filozófusbejáró tulajdonképpen nehéz alapanyagból készített, mégis könnyen emészthető szellemi táplálékot kínál az olvasónak."
A szerző rövid életrajza:
Dr.Robert Zimmer 1953-ban született, filozófia és anglisztika szakon szerzett diplomát, szabadfoglalkozású publicistaként Berlinben tevékenykedik. Több könyve is megjelent filozófia témakörben: Die europäischen Moralisten zur Einführung (1999); a dtv-nál: Das Philosophenportal (dtv 34118) és a dtv portrait sorozatban: Karl Popper (dtv 31060, társszerző: Martin Morgenstern).

Heidegger filozófiája és az ókori metafizika
Az Európa-szerte elismert magyar bizantológus, klasszika-filológus és filozófiatörténész első hazai könyve a szerző filozófiai, teológiai valamint történelmi tárgyú írásait tárja az olvasó elé.
Részletes tartalom a könyv saját adatlapján.

A bölcsesség szeretete
Részlet a könyvből:
Én filozófus vagyok! Ez a bemutatkozás több mint 2500 évvel ezelőtt, az ókori Görögországban hangzott el először. Aki bemutatkozott, öntudattal vállalta kijelentésének értelmét. Akinek bemutatkozott, az magyarázatot kért, mert nem értette, mit is jelent ez az új kifejezés.
A válaszból megtudta, hogy a filozófia a bölcsesség szeretete, a bölcselet. A filozófus pedig az, aki a bölcsességet kedveli, a bölcselő.
Az ókori görögök szerint a bölcsesség az istenek ajándéka, és csak a kiválasztottak kapták meg, mint kiemelkedő emberi erényt. A bölcsesség távolról sem korlátozódik csak a tudásra, ismeretre vagy valamilyen tudomány művelésére. Sokkal többet jelent, az emberek többsége számára megismerhetetlen, megfoghatatlan tudás megértését. Az ókori görögök véleménye szerint a bölcsesség megköveteli, hogy a filozófus magatartása tiszteletre méltó legyen. A filozófusnak törekednie kell a szellemi és az erkölcsi tökéletesedésre, hogy elérje a bölcsességet, és az emberek elfogadják tanításait. A bölcsesség megszerzése feljogosítja a filozófust, hogy az emberek által ismert dolgokat és jelenségeket megítélje, de nem a köznapi ember módjára. Az emberek többsége lépten nyomon olyan jelenségekbe ütközik, amelyeket - úgy érzi - jól ismer. A jelenségek lényegét általában még csak nem is sejti. A filozófus a dolgok és jelenségek alapjainak megismerésére és megértésére törekszik. Az egyetemes megértés alapján ítéli meg a dolgok és jelenségek lényegét. Mi az ember?, mit tettünk?, honnan jöttünk?, mi az élet értelme?, milyen a világ? - ilyen kérdésekre keres igaz választ a filozófia.
A kérdéseket már jóval a görögök előtt is feltették, és válaszoltak is rájuk.
Az ember egyik legősibb tulajdonsága, hogy ösztönösen vágyik az igazság megismerésére. Az ember el akar igazodni a végtelennek tűnő térben és időben. Az öt nyugtalanító kérdéseire minden korban megfogalmazta a maga válaszát, és ahogy tökéletesedett a szellem, úgy módosultak a válaszok is.
Az ember az egyetlen olyan élőlény, amely már nemcsak egyszerűen létezik a természetben, nemcsak elfogadja a természet adta javakat, hanem a munkafolyamat révén közvetlen kapcsolatba kerül vele. Csak az emberre jellemző, hogy kialakul tudatos kapcsolata a környezetével. A természetet céltudatos munkájával kényszeríti arra, hogy azt nyújtsa neki, amire szüksége van. Szükségleteinek megfelelő, hasznos termékeket állít elő.
Az ember közösségi lény, így aztán a természettel kialakult kapcsolata mellett a világban betöltött helyét a többi emberrel létesített viszonya is meghatározza. A munkamegosztás biztosította, hogy egyéni munkájával hasznos tagja legyen a közösségnek. Az alapvető munkamegosztás az állattenyésztés és a földművelés, a kézműipar és a földművelés, a termelés és a termékek cseréje között alakult ki. E munkamegosztás mellett, már a kezdet kezdetén kibontakozott a fizikai és a szellemi munka közötti elkülönülés.
Bizonyos ,,titkok" tudása ismerője számára már az ősközösségi társadalomban különleges helyet biztosított.

Friedrich Nietzsche evilági filozófiája
A legendaromboló filozófus, Friedrich Nietzsche utóélete át volt és át is van szőve legendákkal. Filozófiájának mai ismertetése, értelmezése e legendák eloszlatásának kötelességét is rója a Nietzsche-irodalom szerzőire, de nagy figyelmet követel az olvasótól is. Olyan modern életművel és életrajzzal van dolgunk, amelynek minden lényeges eseménye a nyilvánosság előtt (igaz, egy Nietzschét nem adekvátan értő nyilvánosság előtt) zajlott le, megannyi legendát hagyva maga után. Olyan életművel, amelyik nem artikulált a szó szokványos értelmében politikai tartalmakat (Hermann Broch szavával szólva „metapolitikus" volt), s mégis intenzíven vonódott be a kor, sőt történelem legélesebb politikai összecsapásaiba. Olyan művel, amit a történeti tudat a legutóbbi időkig nem tudott a maga adekvát korához kötni. S végül olyan életmű áll előttünk, melynek megértését számos szükségszerű és talán még több nem szükségszerű szövegkritikai, hozzáférhetőségi és interpretációs nehézség határozta meg, olyan életművel és életrajzzal, amelynek fontos elemeit számtalanszor hamisították meg, vagy értették félre. Kiss Endre nagymonográfiája nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi Nietzsche-szakirodalomban is elsőként kísérel meg számot vetni e hatalmas életmű egészével. Történeti kifejlését és korszakait éppúgy áttekinti, mint Nietzsche filozófiai világképének szisztematikáját.
Részletes tartalom a könyv saját adatlapján.

A lélek aspektusai
Wittgenstein érdeklődése élete utolsó éveiben fokozottan fordul a mentális jelenségek felé. Eközben olyan problémák is izgatják, amelyeket – legalábbis úgy tűnt – a Filozófiai vizsgálódásokban megnyugtatóan megoldott, s melyeken töprenkedve most sokszor akaratlanul is eltávolodik a korábban képviselt koncepciójától: így például lépéseket tesz egyfajta privátnyelv-felfogás irányába, és a jelentésnek az úgynevezett használatelmélete is kezd meginogni, vagy legalábbis korlátokba ütközik. Wittgensteinnek ebben az utolsó, 1946-tól kezdődő korszakában nem egyszerűen tematikus hangsúlyeltolódásokról és a koncepció diszkrepanciáinak felszínre kerüléséről beszélhetünk, hanem a filozófus az említett fogalmi problémák tárgyalására új fogalmakat vezet be, sőt, sok tekintetben új fogalmi hálót is vázol. A jelzett feszültségek többek közt az új fogalmi hálóból is erednek. Ezzel együtt az utolsó évek termését nem gondolati csődnek kell tekintenünk, hanem izgalmas kísérletnek egy árnyaltabb fogalmi háló létrehozására és ezzel együtt bonyolultabb problémakezelésre. Ha a Filozófiai vizsgálódások 123. megjegyzésének útmutatását követjük, mely szerint „Egy filozófiai problémának ez a formája: >>Nem ismerem ki magamat<<, akkor Wittgenstein utolsó megjegyzéseit követve kiváltképpeni filozófiai kérdésekhez érkezünk, amelyeket érdemes átgondolnunk és újragondolnunk.”

A jel tudománya / Szemiotika
Bármerre is nézünk, jelekkel vagyunk körülvéve, de legalábbis jelként tudjuk értelmezni környezetünk megannyi megnyilvánulását. Ebben a válogatott tanulmánykötetben a jelekkel foglalkozó tudomány, a szemiotika megismeréséhez szükséges legfontosabb szövegek találhatók elsősorban tanárok és diákjaik, illetőleg diákok és tanáraik számára, no meg mindazoknak ajánlva, akik bár kinőttek már az iskolapadból, érteni, vagy éppen jobban érteni akarják környezetüket és benne önmagukat. Ez a könyv először 1975-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál, de az összeállítás már 1972-ben elkészült. A mostani, második kiadás változatlan formában tartalmazza az eredeti kötet anyagát. Ez indokolja A jel tudománya cím megtartását. Ám nem csak azt tartja kézben az olvasó, ami az első kiadásban megjelent: a kötetet kibővítettük néhány nagyon fontos szöveggel, amelyek azóta születtek. Ez pedig megindokolja, hogy miért is bővült a kötet címe a Szemiotikával.
Részletes tartalom a könyv saját adatlapján.

Érvek és kontextusok
A ​kontextus szerepe megmutatkozik az utóbbi idők analitikus filozófiai munkáiban részint a kontextuális meghatározottság figyelembevételében, például bizonyos szemantikai és elmefilozófiai kérdéseknél, másrészt a kontextualista érvek használatában, például tudományfilozófiai, ismeretelméleti és metafizikai területen. Ezt a kötet több tanulmánya is megvilágítja. Az analitikus filozófia fregei eredete óta vallja a mentális fogalmak és a nyelvi fogalmak szoros kapcsolatát. A kijelentések (propozíciók) igazságérték-hordozók, és a fregei igazságfeltétel-szemantika szerint megadják a nyelvi jelentést; ugyanakkor ak ijelentések a propozicionális attitűd tárgyai, és ebben a minőségükben a mentális oldalt is reprezentálják. Kötetünkben több tanulmány is foglalkozik az elme-nyelv viszony kérdésével. Továbbá olyan kapcsolódó témákról is olvashatunk több írásban, mint a szemantikai holizmus, a szemantikai határozatlanság, és az indexikus tudásfajták lehetséges metafizikai következményei. A nyelvi megközelítés háttérbe szorulását mint újabb tendenciát is demonstrálják a kötet bizonyos írásai. Arról van szó, hogy az elmefilozófiai realista felfogás hívei újragondolják az érzetminőségekkel kapcsolatban a hagyományos metafizikai értelmezési lehetőségeket. Ugyanezt teszik a tudományfilozófiában a kuhni minimalista realizmus képviselői, akik a paradigmát egy nem-nyelvi mentális modulként fogják fel. A fizikalizmus a realizmus egy fajtájának tekinti magát. Két tanulmány is szól kötetünkben a fizikalizmussal szembeni episztemológiai, illetve szemantikai kihívásról. Dióhéjban így kapcsolódnak a jelen kötet tanulmányai újabb fontos kérdésekhez és egymáshoz.

Leibniz
Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) szerteágazó életműve a 17. század második felének és a 18. első évtizedeinek szinte minden tudásterületét átfogja, műszaki kérdésekkel, politikai, vallási, jogi és filozófiai problémákkal egyaránt foglalkozik. A hannoveri udvar titkos tanácsosa nem csak az infinitezimálszámítást fejlesztette ki, tőle származik az emberi tudás teljes digitalizálásának gondolata is. Ugyanakkor olyan metafizikai koncepciót is kifejtett, amelyet mai szemmel idegennek, egyenesen abszurdnak látunk. A jelen bevezetés korának keretei között vizsgálja a leibnizi gondolatokat, megmutatva azok maradandónak bizonyult elemeit is.
Hans Poser (1937), matematikai, fizikai és filozófiai tanulmányok Tübingenben és Hannoverben. Államvizsga matematikából és fizikából 1964-ben, 1969-ben doktorált filozófiából, 1971-ben habilitált. 1972-től a filozófia professzora a berlini Technische Universitäten. 1977 és 2014 között a Leibniz Társaság alelnöke Hannoverben.
Könyvei: Zur Theorie der Modalbegriff e bei G. W Leibniz (1969); Wissenschaftstheorie (2001); Descartes (2003). Szerkesztője, társszerkesztője többek között a következő műveknek: Leibniz in Berlin (1990); Wissenschaft und ’Weltgestaltung’. Zum 350. Geburtstag von G. W Leibniz (1999); Das Neueste über China. G. W Leibnizens Novissima Sinica (2000); Nihil sine ratione. Mensch, Natur und Technik im Wirken von G. W.

Rend és hűség
„Ez a könyv arról szól, mitől lett klasszikus szerző Huizinga, miért olvassuk még mindig" - írja e nagy sikerű tanulmány szerzője, W. Otterspeer, a leideni egyetem történészprofesszora, több kiváló biográfia szerzője. Otterspeer Huizingát, az írót, a stilisztát mutatja be. (Végül is 1939-ben csak egy hajszálon múlt, hogy nem Huizinga kapta az irodalmi Nobel-díjat!) Otterspeer elsősorban arra irányítja a figyelmet, hogy milyen irodalmi eszközökkel alkotta meg a történész a maga történelemképét. Könyve azért nagy élmény, mert képes meggyőzni az olvasót arról, hogy Huizingát magáért Huizingáért érdemes igazán olvasni (ahogy Huizinga meggyőződése az volt, hogy a történelmet magáért a történelem adta közvetlen, szinte már érzéki élményért szabad csak tanulmányozni). A Huizingaművek szépsége a történészi látásmódból eredeztethető. Otterspeer könyvét olvasva világossá válik: Huizinga, akár nyelvészeti, akár irodalmi, akár történeti művet ír, minden esetben a „régit" ütközteti az „újjal", amelyről aztán kiderül, hogy nem is új, hanem ugyanaz, legfeljebb más köntösben. Ezt a már-már szépírói megközelítésmódot, ahogy Huizinga mindenütt ilyenfajta szembenállásokat lát, ezt nevezi a szerző a történész „szellemi DNS-ének". A tanulmány élvezetes stílusa, mély gondolatainak olvasmányos kifejtése méltó „hőséhez": könyvét ugyanaz a mozaikszerűség, a részletek iránti megkülönböztetett figyelem és „eleve stabilizált harmónia" jellemzi, mint a nagy történész legjobb munkáit. 
Részletes tartalom a könyv saját adatlapján.

Háttér előtt
Ennek a kötetnek két főszereplője van: Lukács György és Bibó István. Számos írásban megjelennek, együtt is, külön is: föltűnnek tanulmányban, publicisztikában, könyvismertetésben egyaránt. A tény mindenesetre elgondolkodtató. A kötet ugyanis elegyes írások válogatása: valamennyi darabja az elmúlt fél évtizedben keletkezett.

Ha a könyveket egy csomagban veszi meg, akkor még többet tud spórolni, mintha egyenként tenné a kosarába!

Nincsenek vélemények ehhez a termékhez.

Írjon véleményt a termékről

Az Ön neve:


Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz           

Írja be az ellenőrző kódot: