A mai irodalomtudomány egyik fő kérdése a műveknek és alkotóiknak a „hagyomány"-hoz való viszonya. Az ebben a könyvben vizsgált hagyomány a népi kultúra és a mögötte álló archaikus tradíció. A 20. századi magyar irodalom gazdagon merített ezekből a hagyományokból, ám a népi és archaikus elemek beépülésének útja még több vonásában ismeretlen, főképpen a posztmodern kor által feltett kérdések megválaszolatlanok. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, aki eddigi írásaiban elsősorban Nagy László költői világában vizsgálta a népi-archaikus motívumokat, a fűszál és mindenségben folytatja és kiteljesíti a kutatást. A szerző hét alkotó műveit elemzi a folklór- és archaikum-integrációk szempontjából, esetenként világirodalmi párhuzamokat mutatva fel.
TARTALOM
Előszó 7
I. „FEGYVERT SZEREZTEM: BŰV-IGÉKET" 11
1. A fölébredt Atlantisz
Németh László „bartóki" modellje és a világirodalom 13
2. Egy Németh László-regény paradigmájához
Az Égető Eszter és a Száz év magány 34
3. „Fegyvert szereztem: bűv-igéket"
Folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében 82
II. „MEDVEZSOLTÁR" 119
1. „Medvezsoltár"
A népköltészet és a folklór szerepe Nagy László esztétikai gondolkodásában 121
2. Fehér Anna harmadik útja
Az újraéledt népballada Nagy László Testvérek fehérben című költeményében 146
3. Fűszál és Mindenség
Csoóri Sándor hermeneutikai forradalma 160
III. EGY ARC ÉVEZREDEI 179
1. A drámába szőtt idő
A népballada funkciói Ratkó József költészetében 181
2. A hazátlanság mítosza
Gyarmattudat, folklór és identitásvesztés Fejes Endre Bennszülöttek című novellájában 218
3. Egy arc évezredei
Tornai József és az „új egyetemesség" 237