Báint Ágnes kedves meséje az ovisokhoz szól, különösképpen azokhoz, akik már nagyon várják az iskolát. A mese egyrészt felkészít az iskolára és bátorítja az olvasókat, akik az örömteli várakozás mellett esetleg félelmet is éreznek az ismeretlen iskolai élet miatt. Másrészt szeretetről, felelősségről, odafigyelésről is szól. Várnai György rajzai pedig mindig külön élményt jelentenek a mesekönyvekben.
Fülszöveg:
"Szilvi és Tatuska olyan jól megértik egymást, hogy csuda!" - mondogatja mindig Szilvi édesanyja. A kislány és nagyapja között valóban különleges a kapcsolat: együtt szépítgetik a kertet, jókat beszélgetnek, s néha elgyalogolnak ahhoz az iskolához, ahová Szilvi szeptembertől járni fog. Közösen szerzik be a szükséges tanszereket, és azt is megbeszélik, hogy Tatuska fogja majd Szilvit az első napon iskolába kísérni. Csak az a baj, hogy a kislány már nagyon türelmetlen. Hogyan bírja ki azt a két hónapot az első becsengetésig? Tatuska megtalálja a megoldást. Különleges meglepetést készít: papírdarabokból, régi üvegcsékből, gyufás skatulyából és más holmikból apró iskolát épít a kislánynak a faliszekrényben...