A sport ritka, de tekintélyes múltra visszatekintő témája az irodalomnak. ... Mégis a kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, bizonyos szempontból egyedülálló. Nem kizárólag egy sportnak vagy sportágnak szenteli a figyelmét, hiszen Paul Fournel úgy zongorázik végig a versenysportokon, mint egy variációs soron.
A Játék − a sportolók fejével Franciaországban osztatlan sikert aratott. Megjelenése évében elnyerte a Grand Prix de littérature sportive-ot, egy évre rá pedig az egyik legrangosabb francia irodalmi díjjal, a Goncourt de la novelle-lal tüntették ki. André Dussollier-nak a novellafüzérre készült színházi adaptációja pedig több évig szerepelt a francia színházak műsorán.
A mű alakjait különbözőségük ellenére összeköti, hogy mindannyian versenyzők, játékosok, vagy éppen azok, akik elengedhetetlenül és biztosan hozzájuk tartoznak, s akikre, ha nem is vallják be, szükségük van. Különböző nézőpontokból látjuk, hogy a verseny játék, de véresen komoly megmérettetés is egyben. A szereplők gondolkodásmódja és nyelvezete tükrözi az egyediséget, a kivételes teljesítményt, vagy éppen az erre való képtelenség tragikumát. Fournel mesterien adja vissza az egyes sportok sajátos szlengjét, Queneau "Stílusgyakorlatok" című művének szellemében, és bravúrosan mutatja be, hogyan formálja át hőseinek jellemét az általuk választott sportág.
A kötetben az OuLiPo hatását nem egy kiválasztott megkötésben, formai szabályban, hanem legnyilvánvalóbban a variációkban, a változatos szókincsben, a meghökkentő metaforákban fedezhetjük fel, és a novellák szerkesztésében, ahogyan egyre gyorsuló ütemben görögnek a mondatok a kiválasztott, reflektorfénybe állított sportoló életéről, vagy éppen aktuális versenyéről, a cél, a novella vagy a verseny, a futam, a menet vége felé. "Mesterségem lényege, hogy a hegy tetejéről lecsússzak a lábáig" - így kezdődik a kötet első novellája. Paul Fournel mondta egy interjúban, hogy számára ez a novella az írói mesterség allegóriája. Mesterségének lényege, hogy elkezdjen mesélni egy történetet, s a végén mindenki megdöbbenhessen, vagy éppen elgondolkozhasson a nem várt, groteszk csattanón, körülbelül úgy, ahogy az egyensúlyát vesztett síelő közeledik a pályát körülvevő védőkorlát felé." (részlet az utószóból)