Kocsik és szex - első pillantásra ezek a főszereplői a tavaly elhunyt, kiváló angol író, J. G. Ballard kultuszkönyvének, a Karambolnak, de nem abban az értelemben, amint azt elsőre gondolná az ember, hanem szélsőséges, perverz, már-már aberrált formában, hogy így hívja fel a szerző a figyelmet a modern társadalom rejtett veszélyeire.
Fülszöveg: Lefényképezett a feleségem autójában, ahogy a kezem átnyúlik a kardántengely csatornáján, alkarom belső felületét benyomja a króm sebességváltó kar, zúzódásos, csuklóm pedig fehér combjának nyomódik; ahogy még zsibbadt szám. Renata bal mellbimbóján csüng, miközben kiemelem mellét a blúzából, a hajam pedig az ablakpárkányra omlik; amint Helen Remington lovaglóülésben ül rajtam fekete szedánja anyósülésén, szoknyája a dereka körül, sebhelyes térde a műbőr ülésnek nyomódik, péniszem behatol szeméremtestébe, és a rézsútos műszerfal egy sor elmosódott ellipszist formál, mintha boldog ágyékainkból felszálló gömbök volnának. Vaughan a vállamnál állt, mint valami tanár, aki készségesen segíteni kíván az ígéretes diáknak.
Miközben azt a fényképet néztem, amin Renata mellével vagyok látható, áthajolt a vállam fölött, de valójában máshová figyelt. Hüvelykujjának töredezett körmével - aminek a szélére vastagon rá volt száradva a motorolaj - a króm ablakpárkányra mutatott és arra, ahogy a fiatal nő melltartójának feszes pántja találkozik vele. A fényképészet furcsa játéka folytán a fém és a nejlon együtt egy hevedert alkottak, amiből az alaktalan mellbimbó mintha kilökte volna magát, bele a számba.