990 Ft alatti könyvrendelést a Könyvudvarban lehet átvenni, postázást csak 990 Ft-tól vállalunk.
Figyelem! A honlap és a bolt kínálata eltérhet. Részletek

Kertész Imre könyvei a Nobel-díjas Sorstalanságon túl - 11 könyv egy csomagban

AKCIÓ Kertész Imre könyvei a Nobel-díjas Sorstalanságon túl - 11 könyv egy csomagban
Kertész Imre könyvei a Nobel-díjas Sorstalanságon túl - 11 könyv egy csomagban - adatlap
Kiadó: Ismert hazai kiadók
Kiadás éve: változó
Borító: vegyes
16,820 Ft-os megtakarítás!:) Most 73%-kal olcsóbb!
Eredeti ár: 22,810 Ft
Könyvudvar ár: 7,090 Ft Akciós ár: 5,990 Ft
Darab: Kosárba tesz
20 éve változatlanul
a legalacsonyabb árak
Megrendelését akár
ingyenes szállítással is kérheti!
Több mint 43 ezer
Facebook rajongó
Biztonságos kapcsolat adatait bizalmasan kezeljük

A csomagokat csak online rendelésre állítjuk össze, nincsenek elkészítve a Könyvudvarban. Kérjük, hogy bolti átvétel esetén is küldjön előre rendelést!

A csomag tartalma (a linkek új ablakban nyílnak):

  1. Kertész Imre - Négy töredék
  2. Jegyzőkönyv
  3. Detektívtörténet
  4. Felszámolás
  5. K. dosszié
  6. Mentés másként
  7. A nyomkereső
  8. A stockholmi beszéd 2002
  9. Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel)
  10. Haldimann-levelek
  11. 'Az irodalom gyanúba keveredett'

A csomagban lévő 11 könyv rövid leírása:

Kertész Imre - Négy töredék
Amikor először, 1994-ben, felkértük Heller Ágnest, hogy írjon Kertész Imréről a Múlt és Jövő folyóiratba, s ő ezt elvállalta, akkor tréfásan azt mondtuk, ez a recepció fölér egy Nobel-díjjal. A tréfa természetéről tudjuk: nagyon is komoly értékelést, vagy vágyat tükröz - „eltolt" túlzása csak a beteljesülhetetlenség korlátait kompenzálja.
Bár más tréfák is ilyen megvalósulásba komorulnának. Ugyanis 2002 óta Heller Ágnes befogadó értékelésére és szeretetére nem alkalmazható ez az elérhetetlenséget kifejező metafora. Fordítsuk meg, így közelebb visz a lényeghez. A Múlt és Jövő mint megrendelő közösség és médium Nobel-díja: Heller Ágnes hű, Kertész Imre teljesítményét a világkultúrába szervítő figyelme. Ennek csokrát nyújtjuk át Kertész Imrének 80. évfordulója alkalmából.
Részletes tartaloma könyv saját adatlapján.

Jegyzőkönyv
A díszkötésű regény Kertész Imre nyolcvanadik születésnapjára jelent meg.

Detektívtörténet
Részlet a műből:
A kéziratot, amelyet az alábbiakban közrebocsátok, védencem: Antonio R. Martens bízta rám. Hogy kicsoda ő, azt megtudják majd tőle magától. Elöljáróban annyit csupán, hogy értelmi színvonalához képest meglepő íráskészséget árult el, mint különben tapasztalatom szerint mindenki, aki egyszer életében rászánja magát, hogy szembenézzen sorsával.
Hivatalból kirendelt védőügyvédje voltam. A bűnvádi eljárás folyamán Martens, a terhére rótt többszörös gyilkosságban való bűnrészesség vádját sem tagadni, sem szépíteni nem próbálta. Egyikét sem képviselte ő annak a magatartástípusnak, mellyel hasonló esetekben szerzett addigi tapasztalataim megismertettek: konok tagadás, mind a tárgyi bizonyítékok, mind a személyes felelősség tekintetében; vagy pedig az a fajta siránkozó töredelem, melynek valódi motívuma a brutális részvétlenség és az önsajnálat.

Felszámolás
`Ha az életemet történetként kívánom látni (és ki ne kívánná ismerni a saját történetét, melyet aztán megnyugodva - vagy éppenséggel nyugtalanul - a sorsának nevezhet), akkor B. történetét kellene elmondanom` - írja Keserű, Kertész Imre új regényének egyik hőse. Keserű, foglalkozására nézve irodalmi szerkesztő, megpróbálja felkutatni különös barátja, B., az író utolsó, eltűntek hitt regényét. Annál is inkább, mert B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció?
Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükből a saját életük, s hogyan válik `úgynevezett valósággá` mindaz, amit egykor kétségbevonhatatlan valóságnak, az életüknek hittek. Lényegében: hogy hogyan válnak a rendszerváltással véget ért negyven év túlélőivé, mint ahogyan ő, B. is csak képtelen auschwitzi születésének véletlen túlélője. Mi sem érthetőbb, mint hogy Keserű valósággal beleássa magát B., az ő - Keserű - számára annyira fontos, szinte példaszerű életébe: mániákusan igyekszik megérteni B. sorsát, szerelmi életét, halálának okát és körülményeit.
A Felszámolás tehát `nyomkeresés` is: nyomozás egy eltűnt kézirat és tűnőfélben lévő életek után. Egyúttal úgy tűnik, hogy bezárul az alkotói kör, amelyet Kertész Imre maga köré meghúzott: ha a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért után eddig trilógiáról beszéltünk, az új mű, a Felszámolás ezt a sort most tetralógiává egészíti ki.

K. dosszié
A K. dosszié "önéletrajz két hangra": regényes párbeszéd Kertész Imre életéről - szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadságért vívott harcról, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy élet és irodalom, e két dolog szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és honnan fikció? Az egyénileg megélt borzalom és boldogság szolgálhat-e egy regény tárgyául? Mennyiben tartozik ez az "egyéni" mindnyájunkra, akik olvasunk – akik őt olvassuk? Milyen volt az a kor, amelyben Kertész Imre felnőtt, és az a másik, amelyben íróvá lett? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit? Mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról.
"Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem" - mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan felkavaró élményt nyújt az olvasónak, mint Kertész Imre egész életműve. Önéletrajzában - a regényeihez hasonlóan - az egzisztencia, a sors, a választás kérdésköreit szedi ízekre saját életének és írói pályájának történetén keresztül, így próbál fogódzókat találni az élet megmagyarázhatósága, a túlélés érdekében.

Mentés másként
Mostanában nagyon távol élek mindentől, ami eleven, mélyen elmerülök szövegek gyártásában, amelyeket megdöbbenve és boldogan olvasok - nem mindig értem őket, de az én tollamból folynak ki, a tollból, amely egy kis fekete dobozka, és a komputer névre hallgat. Odakint hajnalodik, megszólalnak a madarak. Mennyi éjszakát töltöttem ébren valaha Szigligeten, mennyi májusi hajnal virradt ott rám. Nem vagyok boldog. De boldog vagyok.

A nyomkereső
A házigazda - bonyolult családnevű egyén, a keresztneve szerint Hermann - gyanútlanul fecsegett: úgy látszik, még valóban csak egyszerű kollégát sejtett vendégében, s az most, a pipáját szívogatva (kényelmetlen, de alkalomadtán, meg kell hagyni, igencsak nélkülözhetetlen szerszám), csendesen az arcát tanulmányozta. Nem látott különösebbet: egy középkorú férfi zavartalan önbizalomtól sugárzó arca volt, formája ovális, orra, szája rendes, haja barna, szeme kék. Egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy fecsegése mögött a szokott fondorlat, vagy pusztán gyermeteg együgyűség rejtőzködik-e: hajlott az utóbbi föltevésre, habár - tűnődött - a kettő közti különbség elhanyagolható voltaképpen.

A stockholmi beszéd 2002
"Mindenekelőtt egy vallomással tartozom, egy, talán különös, de őszinte vallomással. Amióta repülőgépre szálltam, hogy itt, Stockholmban átvegyem az ez évi irodalmi Nobel-díjat, szakadatlanul egy szenvtelen megfigyelő szúrós tekintetét érzem a hátamon; s ebben az ünnepi pillanatban, amely hirtelen a közfigyelem fókuszába állít, inkább e hűvös megfigyelővel, semmint az egyszeriben világszerte olvasott íróval érzem magam azonosnak. S csak remélni tudom, hogy a beszéd, amelyet e kitüntető alkalommal elmondhatok, a segítségemre lesz, hogy e kettősséget, ezt a bennem élő két személyt végül majd egyesítsem..."

Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel)
Kertész Imre elbeszélése épp negyven éve, még a Sorstalanság írása közben született, és nem jelent meg eddig a Magvető életműsorozatában. Míg Köves Gyuri történetében az áldozattá válás mechanizmusa foglalkoztatta a szerzőt, addig az ószövetségi Káin és Ábel történetében a jó kiszolgáltatottsága és a bűn diadala. A pontos és szenvtelen elbeszélésmód teszi megrendítővé és kortalanná Kertész írását.

Haldimann-levelek
Eva Haldimann magyar származású, svájci irodalmár, aki a Neue Zürcher Zeitung hasábjain már 1977-ben a nagy műnek kijáró elismeréssel írt a Sorstalanságról.
1977 tavaszán, két évvel a Sorstalanság megjelenése után a Lukács uszodában valaki megemlítette Kertész Imrének, hogy a Neue Zürcher Zeitungban néhány héttel korábban írtak a regényről. Másvalaki tudta a dátumot is, egy londoni barát pedig elküldte a lapkivágást. Az írás szerzője Eva Haldimann, magyar származású, Svájcban élő irodalmár volt, aki akkor már több mint egy évtizede rendszeresen, alapos és értő figyelemmel követte és ismertette a világlap olvasóival a magyar irodalmi élet fejleményeit. „Talán nem is sejti, hogy a némasággal folytatott napi küzdelem közepett milyen különös ajándék számomra egy független szellem méltató érdeklődése" - írta Kertész egyik első levelében Eva Haldimann-nak. Két és fél évtizeden át tartó levelezésüknek ez a legszebb, legszemélyesebb és a levelekben újra meg újra feltűnő mozzanata: az író ír érzékeny és hű olvasójának, akihez idővel már igaz barátság fűzi. Tervekről, utazásokról és emberekről tudósít, kétségekről, szorongásokról és „a világ tébolydájá"-ról. Izgalmas alkotói- és kordokumentumok ezek a levelek, sajátosan személyes perspektívában mutatják meg a közelmúlt évtizedeit, illetve az azóta már jól ismert regények, esszék születőfélben lévő, legjellegzetesebb motívumait. És minden szavukon, a legszemélyesebbeken is ott a Kertészvédjegy: az individuumé, akinek számára „a boldogság kötelesség".

'Az irodalom gyanúba keveredett'
Kertész Imre-szótár
Sajátos írói szótárral lepi meg a kortárs irodalom kedvelőit Földényi F. László az Ünnepi Könyvhét alkalmából. Szótárszerűen ábécérendbe gyűjtötte azokat a fogalmakat, amelyeket Kertész Imre különböző irodalmi műveiben és egyéb megnyilatkozásaiban, önéletrajzi jellegű visszaemlékezéseiben, interjúiban egy olyan mögöttes jelentéstöbblettel használ, amely csakis az egész életműnek, magának a Kertész Imre-jelenségnek a tükrében dekódolható. Az olvasói aktivitást is serkentve, Földényi a szótárak szokásos utalásrendszerét alkalmazza, mintegy hipertextet hozva létre, és arra ösztönözve az olvasót, hogy a Kertész-életmű szövetének kapcsolódási pontjait maga fedezze fel. A Márai-címszó alatt például ezt olvassuk: Kertész túl fiatal volt ahhoz, hogy találkozhasson Máraival. Mégis, 1944 júliusában különös egybeesés történt. Ellenkező oldalon, a folyó irányában, éppen a menetrendszerű helyiérdekű vasút zöld kocsisorának a tetejét láttam még elrohanni a léckerítés pereme fölött. ...Ennek a szerelvénynek az egyik kocsijában - jegyzi meg Földényi -, ott ült Márai Sándor, aki éppen Leányfaluról jött haza Budapestre. Márai 1944-es Naplójában ezt írja erről a júliusi délutánról: Útközben a budakalászi téglagyár mellett megy el a vonat. Hétezer Pest környéki zsidó várja itt, a téglaszárító pajták közt, hogy deportálják őket... Márai tehát leírta azt, amit Köves Gyuri (Kertész Imre) akkor még nem tudott, de amit a majdani író az utólagos tudás birtokában szintén megtesz. Mit jelent mindez? olvasható ugyanott Kertész nyilatkozata. Nehéz megfejteni, akár egy különös csillagállást. Mégis, határozottan érzek benne valami mélységes, mindkettőnktől függetlenné váló értelmet, ami lassan terjedő körben halkan szétsugárzik. A széles nagyközönségnek ajánlható, gondolatébresztő kötet.

Ha a könyveket egy csomagban veszi meg, akkor még többet tud spórolni, mintha egyenként tenné a kosarába!

Nincsenek vélemények ehhez a termékhez.

Írjon véleményt a termékről

Az Ön neve:


Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz           

Írja be az ellenőrző kódot: