Miközben szótlanul belefúrta ujjait a lány hajába, maga sem tudta, miért, dideregni kezdett, reszketett a hidegtől! Feta, a szegény, rosszul öltözött, majd anyaszült meztelen srác. Csókolóztak a puha, mezítelen időben. A csiklandós, meghitt időben csókolóztak, meg minden. A mérhetetlen időben (Semmi tik-tak!) A szoba mélyén, bent, a szótlanságban Feta is lehallgatott, hosszan, hosszasan hallgatott, a lány járt-kelt, le-fel, főzött három ebédet, az illat mindenhova behatolt, háromszáz ebédet, sűrű volt, háromezret, harapni lehetett a levegőt. Hosszú élet volt ez, hosszú, biztonságos, örök.