„Kérdezted valaha, miből lesz a lepke?
A réten, a lápon csellengő pillangó?…”
Furfangosan mesél Romhányi Ágnes.
Az ő lepkéi hol szárnyra kelt virágok, hol gubóból szabályszerűen előbújt pillék.
De mindenképpen emberarcot varázsol rájuk a költészet ereje.
Hiszen farsangot ünnepelnek, jelmezekben pompáznak, és festik a szemüket. Szyksznian Wanda – bravúros ellenvarázslattal – „újralepkésíti” a látványt. Képeihez közeledve azonban rögtön szemünkbe tűnnek szép, szárnyas alakjainak rejtett emberi vonásai. Az újra egymásra talált alkotópáros könyve különleges „pillangós” világ: törékeny, gyorsan illanó, mégis örök. Hiszen: „…az idő itt pillangószárnyon száll, az életet pedig pillepercben mérik."