"Meglepetés számomra ez a kötet, a szerző első regénye, másra számítottam. Olyan, mint egy puzzle, részekből összerakva, bűnügyekből, magánéletből, cigiből, sörből, kávéból, whiskyből, zenéből, könyvekből, irodalmi vendégszövegekből, filozófiai okfejtésekből és a végén egy nem várt fordulattal visszafelé is mindent a helyére tesz, megmagyaráz és az olvasó ott marad magába zuhanva, összeroskadva. Pattogó, rövid mondatok, igényes zenék, a bűn és üldözésének technikai részletei, a háttérben egy kis társadalomábrázolással nagyon gyorsan olvashatóvá teszik a kötetet. Biztosan az is meghatározó, hogy milyen könyvek környezetében olvasom a művet, én mostanában bonyolultabb, hosszú szövegeket, többszörösen összetett bővített mondatokat olvastam, felüdülés volt ez a könnyen áttekinthető kötet.
Aki először ilyen prózát ír, arra oda kell figyelni." (Forrás: moly.hu/olvasóbarát)
Fülszöveg: Mint sírba hulló földgöröngyök kopogása, szikárak a könyv mondatai. Mégsem gépiesen kattogó minimalizmus ez; nagyon is költői. Az eleven, fájdalmasan szép képek ellenpontozzák a baljós hangulatot. Fekete és vörös színben lebeg minden, az ébrenlét és az álom (vagy őrület?) határán, mintha egy azték piramistemplomot vizionálnánk, tetején a pap lüktető emberi szívet emel a magasba. Lüktet a valóságos város is, éli kegyetlen életét, nyomozónk pedig, aki egyben elbeszélő főhősünk, teszi a dolgát: üldözi a bűnösöket, kihallgatja a gyanúsítottakat. De közben minden gondolata, mozdulata merő fájdalom, hiszen a legnagyobb bűnös ő maga - nincs hová menekülnie, és sohasem nyerhet feloldozást. Hogy miért? Ennek a rejtélynek a megfejtése viszont már az olvasóra vár.