Móricz Zsigmond társa - a szerelem világot átható értelmében - egyben az író modellje. Móricz, amint szerelemre érez, egyben munkára is szerződik. Fontosak számára a rendezett viszonyok, az otthon, a gyerek, a nyugalom, de az író minden kapcsolatában a Mindenséget keresi, a témát, az ihletet, a regényhősnőt. Holics Jankában a szellemiséget, Simonyi Máriában a szépséget, Magoss Olgában a lelkiséget és Litkei Erzsébetben az odaadó informátort értékeli. Az író eleven érdeklődése és munkakultusza mindannyiukat magával ragadja, egészen addig, míg meg nem ismétlődik az az élethelyzet, melyben az író úgy érzékeli, munkájában már a női fél nem támogatja.
Móricz Zsigmondot szimbolikus értelemben a nőiség filozófusának nevezhetjük, megértéscentrikusnak mondható megközelítésmódja alapján. Az író töprengései a szerelemről minden bizonnyal felidézik az örök férfi-női szerepek - akár mai - lehetőségeit és zsákutcáit. Janka, Mária, Olga, Csibe az író szemében „Vita-femina", az Elet nőalakja, közvetítő, kinek szerepe elsősorban az írói arculat alakításában teljesedik ki. A levél-, napló- és regényrészletekből, a visszaemlékezésekből kiviláglik ennek az írásszervező férfi-női párbeszédnek a jelentősége, különös tekintettel arra, hogy az eddig különböző mozaikokban bemutatott életesemények e könyvben eddig nem ismert, egységes történetté szerveződnek, így az olvasó nemcsak Móricz Zsigmond szerelmeinek történetét és annak életrajzi vonatkozásait ismerheti meg az itt közreadott válogatásból, hanem a szerző női „tükrökben" formálódó írói világát is.