Samuel Beckett klasszikus abszurdja, a Godot-ra várva két bohóca, Estragon és Vladimir egymás lehordásával múlatja az időt. Egyszavas szitkokat váltanak, mint a riposztozó vívók. A kölcsönös élvezettel lefolytatott csörte csúcspontján egyikük kivágja a tromfot: "Kritikus!" Ezzel be is fejeződik a sértegetősdi, tovább már nem lehet menni. A kritikus a legnagyobb sértés.A magam részéről ragaszkodom ahhoz, hogy néző vagyok. Pont. Nézőként van nézőpontom, amely talán sajátosabb, mint az átlagos nézőé, mert jó esetben szakmai fölkészültségre, esztétikai jártasságra, színházi tapasztalatra, közéleti érdeklődésre és világnézeti véleményre támaszkodó álláspont alakítja. Kritikusként megpróbálom mindezeket a szövegbe rejteni, lehetőleg úgy, hogy olvasmány legyen belőle. És múlhatatlan szeretettel gondolok Beckettre. Koltai Tamás