"Boldogult édesanyám hozzám intézett leveleinek volt egy folyton megismétlődő passzusa, amely így szólott: - Kijelentem, hogy sohase voltam olyan boldog, mint mostanában. Az öregség az élet legszebb korszaka. Édes fiam, ezt bátorításul küldöm neked! - Lám a hajam már fehéredett, egyre jobban kikerültem az anyai gondoskodás hatóköréből; önállóbb, tapasztaltabb lettem, mint édesanyám volt. És az anyai szív mégis tudott találni valami kincset, amivel fiát megajándékozhatta: elküldte okos, szép öregségének biztató mosolyát. Az ő drága emlékét szolgálom amikor ezt a mosolyt embertársaimnak tovább adom."