"A szerző kitűnően 'átközvetíti' érzelmeit az Olvasónak, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli.
'A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások' kit ne kezdenének ki és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére? Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! Az övé, családjáé, társaié és mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek?..."