Szigliget mintegy 1200 állandó lakosú település a Balaton északi partjának nyugati medencéjében.
Szigliget azonban jóval több annál, mint amit útikönyvekben olvasni vagy fotókon látni lehet róla.
Mióta több mint ötven esztendeje megnyitotta kapuit az egykori Esterházy kastély falai között az egyetlen szóval csak Alkotóháznak nevezett intézmény, a település a magyar irodalom egyik kultikus helye lett. Nemcsak írók, költők, műfordítók fordulnak meg benne, hanem zenészek, képzőművészek és szerencsés civilek is, akik mind hírét viszik annak a különleges hangulatnak, nevezzük nagyképűen akár aurának, akár misztikusan varázslatnak, aminek itt részesévé válik a látogató.
Mi a titok nyitja?
Pontosan nem is lehet meghatározni, csak körülírni. Az, hogy a falunak ma nincs saját vasútállomása. Az, hogy a sok újonnan épült nyaraló, olykor már ide nem illően hivalkodó, tájidegen építmény ellenére, mégis őrzi az egykori népi építészet báját és hagyományát. Az, hogy a forró nyári hétvégéken reázúduló turisták ellenére békesség honol a tájon. Az, hogy a település őslakosait nem rontotta meg a napi kapcsolat egy másik élettempóhoz szokott, zaklatott idegzetű vendégsereggel.
Mindegyik és egyik sem.
Ebben az impozáns albumban talán megtalálhatjuk a választ erre a kérdésre. A fotókkal, festményekkel, rajzokkal gazdagon illusztrált kötet először mutatja be a település történetét a korai időktől napjainkig, majd jeles költőink hangján és nem kevésbé kiváló prózaíróink vallomásaival megkísérli körülírni a hely szellemét.
Ám mindez kevés Szigliget megismeréséhez. Ha tudni akarjuk, igazából milyen is ez a különös hely, oda kell utazni legalább néhány napra -otthon felejtve mindennapos gondjainkat, bajainkat.