Úti beszélgetések, utolsó feljegyzések
Katona Imre (1921-2001) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékének docense volt aktív korában. Kutatási témái legfőképpen a népdal, a népballada, népmese, néphit, a népi vallás, továbbá a közéleti viccek.
A néprajztudós utazásairól vaskos naplókkal tért haza. Visszatérő vendégként kereste fel a volt Jugoszláviát, benne legkedvesebb szeglete a Drávaszög volt. Hosszú szünet 1942 után - az 1970-es évek elején jutott el újból ide, s kereste meg a még élő nagy tudású adatközlőit. Majd több mint húsz évig nyaranta visszajárt, segített a páratlanul gazdag és régies folklórkincs gyűjtésében és publikálásában.
Amikor 1991-ben kirobbant háborúban végveszélybe került a horvátországi, drávaszögi magyarság léte és kultúrája, aggódva kísérte az eseményeket. A maroknyi népcsoport jövőjéből az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának távlatait próbálta felmérni.