A Finkler-kérdés

A Booker-díjas regény három, Londonban élő barát története barátságról, szerelemről, hűségről és zsidó identitásról.

·  „Treslove az a fajta ember volt, akit semmi sem ér váratlanul. Nem a szokásos, elalvás előtti és ébredés utáni, sötét előérzetek nyugtalanították, hanem a fényes nappal valós veszélyei.
·  A legrosszabb a helyzet a nőkkel volt; a nők végérvényesen szétzilálták a nyugalmát. Találkozásuk minden következménye – ahogy megkéri a kezét és ő igent mond, az otthon, a behúzott, gazdag selyemfüggönyök résein áttörő bordó fénysugár, a felhőként tornyosuló ágyneműk, a boldogsága, a jövője – egyszerre zuhant rá abban a pillanatban, ahogy a nő elment mellette.”

·  „Finkler volt az első zsidó, akivel Treslove találkozott. Legalábbis ő volt az első, akiről tudta, hogy az. Előtte úgy képzelte el a zsidókat, mint magát az erre vonatkozó szót – »jew«, vagyis kicsi, sötét, bogárszerű. Titokzatos. Ha minden zsidó így néz ki, gondolta Treslove, akkor a Finkler mégiscsak találóbb név nekik, mint a »zsidó«. És ezentúl magában csak finklereknek hívta őket.”

·  „Pontban éjjel 11:30-kor támadták meg. Treslove ezt azért tudta, mert valamilyen oknál fogva a támadást megelőző pillanatban az órájára nézett. Lehet, hogy sejtette, többet nem fog ránézni.”

·  „Erőltette a memóriáját, de nem, nem volt a szó végén mássalhangzó. »Tezsé« – ezt mondta.

Ennek sem volt semmi értelme.
Megmagyarázhatatlan rejtély.
Hacsak nem azt mondta, miközben kiürítette a zsebeit, hogy »Te zsé!«

·  Howard Jacobson, Manchesterben született, tanulmányait Cambridge-ben, az angol tanszéken végezte. Máskor is jelölték Booker-díjra, ez az első regénye magyar nyelven. Az Independent heti kolumnistája; számos televíziós dokumentumfilmet írt és mutatott be.

Írjon véleményt a termékről