A kecskeméti Forrás főszerkesztőjének küllemében és tartalmában egyaránt igényes esszékötete a huszadik századi magyar irodalomban máig jelenlévő vagy éppenséggel újabb keletű, de egyre meghatározóbb irodalomszociológiai, poétikai kérdéseket járja körül. A szerző többször visszatér esszéírói és emberi példaképéhez, Németh Lászlóhoz, az általa felvetett kérdésekhez. Több írása egy írói életmű vagy kötet kapcsán született esszé az esszéről. Füzi László Féja Géza irodalomszemléletéről és Tandori Dezső "radikalizmusáról", Németh László kritikáiról és Faludy György "történetiségéről" ugyanazzal a problémaérzékenységgel, a téma lényegébe vágó látással, alapos felkészültséggel és műveltséggel, természetes, gördülékeny stílusban ír. A gyűjtemény, mely a Ménesi Gábor által a szerzővel készített interjú szövegével záródik, mindazoknak jó szívvel ajánlható, akik szeretik a vérbeli, színvonalas kritikát, és komolyabban érdeklődnek a huszadik századi magyar irodalom iránt.