Ezt a könyvet azért írtam, hogy figyelmeztessem minden magyar honfitársamat arra, hogy a közös jövőnket elszúrhatjuk, ha nem tudunk egymás közt megbékélni, az országon belül nyugalmat teremteni. A szomszédainkkal kényes helyzetünket és összeférhetetlenségünket, a visszafizethetetlen államadósságunkat, a neoliberálisok által kifosztani és eladósítani engedett, gazdaságilag tönkretett, a milliókat szegény- és éhezősorsba döntött, velük mit sem törődő pénzmániákus társadalmunkat extrapolálva futurológiailag egy kegyetlen, magyarok számára megalázó és elviselhetetlen évszázad áll előttünk. Az az embertelen politikai, gazdasági és társadalmi vízió, amelyet egy könyv felvillant, lehet gunyoros, humorral teli, néha a hasunkat foghatjuk a kacagógörcstől, de jusson eszünkbe: magunkon is nevetünk. Ez a vízió nagyon komoly figyelmeztetés: mindaz, ami az előttünk álló évszázad különböző korszakaiban előfordulhat, vicces időszakokat mutat be, nemcsak az írói fantázia műve. Legvégső esetben meg is történhet, s mire észbe kapunk, már volt Magyarország, nincs Magyarország! A történet főszereplője feltalálja a rémálomgépet, amellyel nemcsak egyes embereket, de egész országokat is be lehet sugározni. Az csak természetes, hogy azok a szomszédok, akik a múltban kiszúrtak a magyarokkal, a jövőben megkapják a magukét. Igaz, hogy manipulálva, de történelmi igazságszolgáltatást kapnak. Vezekelhetnek, megszégyenülhetnek, legalább e könyvben bocsánatot kérhetnek. Miután egy jövőbeli virtuális rémálomvilág pereg le az olvasó előtt, az csak természetes, hogy a kisantantosok bűnt hordozó lelkiismerete, félelme, és a többszörösen igazságtalanul megbüntetett, lenácizott magyar nép (Tiso alatt a szlovák és Antonescu diktatúrája idején a román is ugyanolyan fasiszta volt) sérelmei is „kivetítődnek". A rémálmok a valósággal keverednek és drámai helyzeteket teremtenek. Nekünk, magyaroknak persze jólesik, hogy végre egyszer megkapták a magukét, s még bocsánatkérésre is kényszerültek. Ám ennek súlyos következményei lesznek.