A szokott helyen, hatkor

Szászi Zoltán új regénye egy múltszázadbeli, rendszerváltás előtti csehszlovák kisvárosba kalauzolja el olvasóját, ahol a felelevenített emlékek is mintha az idő változatlanságára utalnának, miközben a személyes drámák és társadalmi változások lenyomatai a szereplők felszabadító erejű párbeszédén át nyerik el valódi értelmüket.
– Figyelj csak haver! Te azt hiszed, mindenre, ami az elmúlt évtizedekben történt, pontosan emlékszel? Minden csajra, sörözésre, a kapott és osztott arcosokra? Mi?
– Á, kizárt! Miért, emlékezni kéne szerinted mindenre? Elmúlt, kész, oda van. Hagyjál engem ilyenekkel békén, inkább kérj egy rumot a sörhöz. Az jobban üt! – Ne légy lusta! Buta se akarj lenni! Már az se érdekel, ki vagy? Vagy esetleg ki lehetnél, ha mégis? Öcsi, ébredj fel, gyorsan! Nem így mennek ám a dolgok...
...ha tudni akarod, hogy mennek, hogy mentek a dolgok akkor vágj bele, mert ez itt arról szól, hogy az emlékezés minden ember életének nagyon a része tud ám lenni, s hogy ami elmúlt, az menyire élő, eleven mégis, még ma is, a rendszerváltás után bő negyedszázaddal, amikor eszedbe jut egy másik beszélgetőtárs, egy kitalált vagy tán igazi barát, akinek kitalált vagy tán igazi meséidet mondod ma is, igaz emberséggel, de persze kiszínezve, hozzátéve, hogy mindig te légy a hős...

Írjon véleményt a termékről